29. december, 2020Igehirdetések Megáldotta őket bejegyzéshez a hozzászólások lehetősége kikapcsolva

   Amikor Mózes törvénye szerint elteltek Mária tisztulásának napjai, szülei felvitték Jézust Jeruzsálembe, hogy bemutassák az Úrnak, amint az Úr törvénye előírja: „Minden elsőszülött fiú az Úr szent tulajdona.”

Ekkor kellett Máriának, ugyancsak az Úr törvénye szerint, „egy pár gerlét vagy két galambfiókát” tisztulási áldozatul bemutatnia. És íme, volt Jeruzsálemben egy Simeon nevű férfiú, egy igaz és istenfélő ember, aki Izrael vigaszára várt, és a Szentlélek lakott benne. A Szentlélek kinyilatkoztatta neki, hogy nem lát halált addig, amíg meg nem látja az Úr Fölkentjét. A Lélek arra indította, hogy menjen a templomba, amikor a gyermek Jézust odavitték szülei, hogy a törvény előírásai szerint cselekedjenek vele.

   Simeon a karjára vette őt, és így magasztalta Istent: „Most már elbocsáthatod szolgádat, Uram, szavaid szerint békességben, mert szemeim meglátták szabadításodat, melyet minden nemzet számára készítettél, hogy világosság legyen: kinyilatkoztatás a pogányoknak, és dicsőség népednek, Izraelnek.”

   Jézus atyja és anyja ámulva hallgatták mindazt, amit Simeon mondott. Simeon pedig megáldotta őket, és így szólt Máriához, Jézus anyjához: „Lám, e Gyermek által sokan elbuknak és sokan feltámadnak Izraelben! Az ellentmondás jele lesz ő – még a te lelkedet is tőr járja át –, hogy napfényre kerüljenek sok szívnek titkos gondolatai!”

                                                            Lukács Evangéliuma 2,22-35

   Szeretteim! Abból tudjuk meg, hogy megismertük Jézust, ha megtartjuk parancsait. Aki azt mondja, hogy ismeri őt, de parancsait nem tartja meg, az hazug, és nincs meg benne az igazság. Aki viszont megtartja tanítását, az tökéletesen szereti Istent, Ebből ismerjük meg, hogy Jézusban élünk. Aki azt állítja, hogy benne él, annak úgy kell cselekednie, ahogyan ő cselekedett.

   Szeretteim! Nem új parancsról írok nektek, hanem a régi parancsról, amelyet kezdettől fogva kaptatok. A régi parancs az a tanítás, amelyet hallottatok. De új parancsnak is nevezhetem, amely Jézusban és bennetek vált valósággá. Mert oszladozik a sötétség, és már ragyog az igazi világosság.
Aki azt állítja, hogy világosságban él, de gyűlöli testvérét, az még mindig sötétségben él. Aki szereti testvérét, az világosságban él, és annak élete nem botránkoztat meg bennünket. De aki gyűlöli testvérét, az sötétségben él. Sötétségben jár, és nem tudja, merre visz útja, mert a sötétség megvakította szemét.

                                                 1 János 2, 3-11

   János levele világosan megkülönbözteti a hitetleneket, azaz, akik nem tartják be Isten parancsait azoktól, akik ismerik Krisztust, azaz hisznek Benne. Krisztus ismeretének első követelménye az engedelmesség, a másik követelménye a tetteinek utánzása, valamint a testvéri szeretet.

   A másik fontos téma az Isten irántunk való szeretete, amelyet semmilyen érdek, vagy megvesztegetés nem tud maga alá rendelni. Isten annyira szabad a szereteteben, hogy senki sem határozhatja meg neki, hogy mit tehet, vagy mit nem. Ez a szeretet abban a közösségben jelenik meg, ahol megtartják Jézus utasításait, parancsait. Ez a szeretet a kereszthalálban csúcsosodik ki. Jézus igazsága világít, mint fény a sötétben, egyúttal megvalósult eszkatológia. Akik nem látnak, illetve nem hisznek, azokat sötétségben járóként mutatja be. ők azok, akik bár néznek, de nem látnak, hallanak, de nem értik, ami tudomásukra jutott. A hívő, aki nem szeret pontosan olyan vak, mint aki hitetlen, nem jár Krisztus világosságában. Ez a gyűlölet a szeretet ellentéte, amely nemcsak az embertárs, hanem Istennel szemben is megnyilvánul.

   A gyűlölet és a szeretet témája domborodik ki. Jánosnál azonban nem a gyűlölet, hanem a félelem lesz a szeretet ellensége. Aki gyűlöli testvérét, az közvetetten Istent is gyűlöli.

Ráduly István Zsolt, Kőhalom

Keresés a honlapon…
Olvass tovább…