16. február, 2021Igehirdetések Még mindig nem értitek? bejegyzéshez a hozzászólások lehetősége kikapcsolva

   A tanítványok egy alkalommal áthajóztak a Genezáreti-tavon. Elfelejtettek kenyeret vinni magukkal, és csak egy kenyerük volt a bárkában. Jézus a lelkükre kötötte: „Vigyázzatok! Óvakodjatok a farizeusok és Heródes kovászától!”

   Ők egymásközt arról beszélgettek, hogy nem hoztak magukkal kenyeret. Jézus észrevette, és így szólt: „Mit tanakodtok azon, hogy nincs kenyeretek? Még most sem értitek, és nem fogjátok föl? Még mindig érzéketlen a szívetek? Van szemetek, és nem láttok? Van fületek, és nem hallotok? Nem emlékeztek arra, hogy amikor öt kenyeret megtörtem ötezer embernek, hány tele kosár maradékot szedtetek össze?” Azt válaszolták: „Tizenkettőt.”

   „És amikor hetet törtem meg négyezer embernek, hány tele kosár maradékot szedtetek össze?” Azt felelték: „Hetet.”

   Erre újra megjegyezte: „Hogyan lehet, hogy még mindig nem értitek?”

                                                    Márk Evangéliuma 8, 14-21

   A szükséges táplálék hiánya alkalmul szolgál Jézusnak, hogy egy újabb példabeszédet szerkesszen. A példabeszédek sokkal többet fejeznek ki, mint egy értekezés, amely tudományos nyelven próbálja előadni a témát. A példabeszédek szerepe az, hogy a kifejezhetetlenről, a titokról tárjanak fel valamit. Néha azonban még jobban elmélyítik a kérdést. A kovászról szóló példabeszéd egy belső hajóerőről beszél, amely nem mindig egészséges, nem tudni milyen Lélektől való. A farizeusok kovásza nem építő jellegű, nem a tészta megkelését szolgálja. Inkább eltér a dolgok lényegétől és a problémát az anyagi javak megszerzésében, mások kijátszásában keresi.

   Az igazi kovász, majd a húsvéti lesz, amely létrehozza a Feltámadottba vetett hitet, amely nagy közösségé dagad. A kenyérszaporítások csodái valamit megsejtettek abból a titokból, amelyet Krisztus teste jelent. Ez a kovász nem romlandó, hanem életet adó, a belső életet megszentelő valóság. Az apostolok még nincs honnan ezt a mélységes titkot felfedezzék, életükbe beépítsék.

   Van szemük, de nem látnak, van fülük, de nem hallanak – az ókori pogány bálványokra emlékeztető szöveg. A földi javak nem oldják meg a lét kérdését, a hit kérdését sem. Jézus egy olyan valóságról beszél, amely sokak számára elérhetetlen. Csakis a húsvéti hit fogja felfedni ennek a valóságnak a titkát, addig az apostolok életében is továbbra marad a földi szükségletek kielégítésének a gondja.

Ráduly István Zsolt, Kőhalom

Keresés a honlapon…
Olvass tovább…