13. október, 2021Igehirdetések Még egy ujjal sem segítetek azokat a terheket hordozni bejegyzéshez a hozzászólások lehetősége kikapcsolva

Egy farizeus lakomáján így beszélt Jézus az asztalnál ülőkhöz:
„Jaj, nektek, farizeusok! Tizedet adtok mentából, rutából és minden apró veteményből, de elhanyagoljátok az igazságosságot és az Isten szeretetét. Ezt meg kell tenni, azt meg nem szabad elhagyni!

Jaj, nektek, farizeusok! Szeretitek a fő helyeket a zsinagógában, és a köszöntéseket a nyilvános tereken.
Jaj, nektek! Olyanok vagytok, mint azok a sírok, amelyeket kívülről nem lehet észrevenni. Az emberek fölöttük járnak – anélkül, hogy tudnák.”

Erre egy törvénytudó méltatlankodni kezdett: „Mester, ha ilyeneket mondasz, minket is gyalázol.” Ő azonban így folytatta: „Jaj, nektek is, törvénytudók! Elviselhetetlen terheket raktok az emberekre, ti magatok azonban még egy ujjal sem segítetek azokat a terheket hordozni.”

Lukács Evangéliuma 11, 42-46

   Vallásosságunk néha szertartásokban mutatkozik meg. Ezzel nincs is nagy baj, de ügyelnünk kell arra, hogy ne csak azokban merüljenek ki. Jézus jajj-ai egy olyan csoportnak szólnak, akik bizonyos emberi előírásokat tökéletesen betartottak, de nem figyeltek a vallásosság gyakorlati kivitelezésére.
   A hitnek szüksége van a gyakorlati megalapozásra is. Nagy baj, ha csak egy szertartása szorítkozik, de nem figyel az emberek reális igényeire is. Ezeket a csoportokat azonban nemcsak a vallásosság külső megnyilvánulása foglalkoztatta, hanem bizonyos előnyök megszerzése is.
   Istent saját elképzeléseikre, kiszámításaikra akarták kihasználni. Istennek ez a fajta eszközként való kihasználása rossz üzenet volt a be nem avatottak számára. Kívülről úgy nézett ki,hogy csak egy elit társaságnak a saját bejáratú Istene. Ez egyenesen Isten lejáratását jelentette.
   Arra érdemes odafigyelni, hogy a vallásosságunk ne csak egy külső máz legyen, hanem hogy kapcsolatban maradjunk a valós élettel és gyakorlati megnyilvánulásai is legyenek.

Ft. Ráduly István Zsolt, Kőhalom

Keresés a honlapon…