31. május, 2021Igehirdetések Másoknak adja ki a szőlőt bejegyzéshez a hozzászólások lehetősége kikapcsolva

Jézus a szenvedését megelőző napokban példabeszédekben kezdett szólni a főpapokhoz és a nép elöljáróihoz: Egy ember szőlőt ültetett. Bekerítette sövénnyel; pincét is ásott, meg őrtornyot is épített benne. Aztán bérbe adta a szőlőmunkásoknak, és elutazott messze földre.

Amikor eljött az ideje, elküldte a szőlőmunkásokhoz egyik szolgáját, hogy beszedje a szőlő terméséből neki járó részt. Ezek azonban nekiestek, megverték, és üres kézzel elkergették.

Ekkor másik szolgát küldött oda hozzájuk: annak betörték a fejét, és gyalázatosan elbántak vele. Küldött egy harmadikat is: azt megölték. Küldött aztán még többet: közülük egyeseket megvertek, másokat pedig megöltek.

Ezután már csak az egyetlen fia maradt, akit nagyon szeretett. Végül őt küldte hozzájuk, mert így gondolkodott: „A fiamat csak becsülni fogják.” A szőlőmunkások azonban így biztatták egymást: „Itt az örökös. Gyerünk, öljük meg, és mienk lesz az öröksége!” Nekiestek tehát, megölték, és kidobták a szőlőből.

Vajon mit tesz majd erre a szőlő ura: Elmegy, elpusztítja a szőlőmunkásokat, és másoknak adja ki a szőlőt. Nem olvastátok az írást?

A kő, amelyet az építők félredobtak, szegletkővé lett. Az Úr tette azzá; csodálatos dolog ez a mi szemünkben.
Erre el akarták fogni Jézust, de féltek a néptől. Megértették ugyanis, hogy róluk mondta a példabeszédet. Otthagyták tehát, és eltávoztak.

Márk Evangéliuma 12, 1-12

     A példabeszéd középpontjában a szőlős gazdája áll. Palesztinában és a görög-római világban elterjedt szokás volt, hogy a gazdaságot bérbe adták, és meghatározott időszakonként megjelentek a bérért. A példabeszéd főszereplője a gazda, azaz Isten, aki minden áron a garázdálkodó, trónbitorló munkásokat akarja jobb belátásra bírni. Minden békés próbálkozása kudarcba fulladt. Itt nemcsak a prófétákra van utalás, hanem Izrael nagyjaira is, mint Mózes, Józsué, Dávid király. A békés próbálkozások nem jártak sikerrel. A gazda végül fiát küldi az erőszakos munkásokhoz, szinte lehetelten küldetés. Bár nehezen lehet az örökös megölését Jézus keresztrefeszítéséhez igazítani, de mégis a szőlősön kívülre való kivetése, Jézus Jeruzsálemen kívüli halálára utal.

     A szőlőst új munkásokra bízzák, akik idejében beszolgáltatják a termést és a bért. Az új nép az Egyház, amelyet Jézus vére árán szerzett meg. Jézust a sarokkőhöz hasonlítja, amely a boltozat összetartó köve volt, vagy amely az épület falait tartotta egybe. Ezt a metafórát a 118 zsoltárból kölcsönzi az szent író. Később az újszövetségi levelek, illetve az Apostolok Cselekedetei Jézusra vonatkoztatják a hasonlatot.

     A példabeszéd zárszava szokatlan módon végződik. A hallgatóság megérti a példabeszéd üzenetét, és megértik, hogy túljártak az eszükön.

Ft. Ráduly István Zsolt, Kőhalom