2. szeptember, 2020Igehirdetések No comments

   Kafarnaumi tartózkodása idején Jézus a zsinagógából jövet betért Simon (Péter) házába. Simon anyósa éppen magas lázban szenvedett.

    Mindjárt szóltak is neki az érdekében. Jézus a beteg fölé hajolt, parancsolt a láznak, és a láz megszűnt. A beteg azonnal fölkelt, és szolgált nekik.

   Napnyugtakor mindnyájan odavitték Jézushoz a betegeket, akik különféle bajokban szenvedtek. Mindegyikre rátette kezét, és meggyógyította őket. Sokakból gonosz lelkek mentek ki, és ezt kiáltozták: „Te vagy az Isten Fia!” Jézus azonban rájuk parancsolt, és nem engedte, hogy beszéljenek; azok ugyanis tudták, hogy ő a Krisztus.

   Amikor megvirradt, Jézus kiment egy magányos helyre; a népsokaság pedig keresésére indult, és meg is találta. Tartóztatták, hogy ne menjen el tőlük. Jézus azonban így válaszolt: „Más városoknak is hirdetnem kell Isten országának evangéliumát, mert ez a küldetésem.” Azután folytatta tanítását Galilea zsinagógáiban.

                                                             Lukács Evangéliuma 4, 38-44

   Jézus nemcsak az ördögtől megszállottakon segített, hanem a különböző betegségekben szenvedőkön is. Kafarnaumi tevékenységével Isten egyetemes irgalmát akarja bemutatni. Lukácsnak sajátos technikája van a személyek bemutatásához, először bemutatja a személyt, ebben az esetben Simont, és utána tárgyalja részletesebben a személy tevékenységét, szerepét. Nem rejtett szándéka, hogy Péter meghívástörténetében jelentős szerepet játszott anyósának a meggyógyítása.

   A gógyításra ugyanazokat a kifejezéseket használja, amelyeket az ördögűző tevékenységekre. Az akkori ember mentalitását foglalja össze, miszerint minden betegséget valamilyen lelki bajjal, a gonosz lélek jelenlétével hoztak összefüggésbe. Péter anyósának esetében nem használja a kezét, hanem föléje hajol és ráparancsol a lázra.

   Jézus gyógyítói, ördögűzői tevékenységét Isten irgalmasságával magyarázza. Jézusra két címet is alkalmaz: Isten Fia, Messiás. Érdekes, hogy a démonok előbb ismerik meg Őt, mint a tapasztalatlan követői. Ők a túlvilág képviselői, másképpen látják Jézus személyét.

   Gyógyítói tevékenységének pozitív hozadéka, hogy az emberek marasztalni kezdik Őt. Egy kicsit az emmauszi tanítványokat juttatja eszünkbe, akik éjjelre maguknál marasztalták Jézust. Ebben van egy kis önzés, hiszen Jézus nemcsak a kiválasztott keveseknek, hanem mindenkinek elhozta Isten uralmát. Nemcsak a gyógyítások, ördögűzések, hanem az ige világossága is feloldotta szívük keménységét és megnyitotta szemeiket. Ez az általános tapasztalat Jézus személyével kacsolatosan, rámutat egy igen fontos tulajdonságára: velünk van, melletünk marad lelkünk, életünk sötétségeiben is.

Ft. Ráduly István Zsolt, Kőhalom

Keresés a honlapon…
Olvass tovább…