26. március, 2020Igehirdetések No comments

   Egy alkalommal Jézus ezeket mondta a zsidóknak:

   „Ha én tanúskodom önmagamról, a saját tanúskodásom keveset ér. Más tanúskodik rólam, (az Atya), és én tudom, hogy igaz az ő tanúsága, amelyet rólam tesz.

   Ti (Keresztelő) Jánoshoz fordultatok, és ő tanúságot tett az igazságról. Nekem azonban nincs szükségem emberi tanúságra. Ezeket azért mondom, hogy üdvözüljetek. Égő és világító fény volt János, de ti csak ideig-óráig akartatok az ő fényében gyönyörködni.

   Mellettem nagyobb bizonyítékok szólnak, mint János tanúskodása: az én tetteim, amelyeket az Atya akaratából cselekedtem. Azok bizonyítják, hogy az Atya küldött engem.

   Tehát maga az Atya, aki küldött engem, ő tett tanúságot mellettem. Ti viszont sem szavát nem hallottátok, sem arcát nem láttátok. De még igéje sem marad bennetek, mert nem hisztek abban, akit ő küldött.

   Vizsgáljátok meg az írásokat, hiszen azt tartjátok, hogy általuk nyertek örök életet! Éppen az írások tanúskodnak mellettem. Ti mégsem akartok hozzám jönni, hogy elnyerjétek az (örök) életet.

   Emberektől nem fogadok el dicsőítést. Ismerlek titeket. Tudom, hogy nincs meg bennetek az Isten szeretete. Én Atyám nevében jöttem, de nem fogadtatok el. Majd ha más valaki a saját nevében jön, azt elfogadjátok. Hogyan hihetnétek ti, akik egymást dicsőítitek, de nem keresitek azt a dicsőséget, amely Istentől származik?

    Ne gondoljátok, hogy én leszek a ti vádlótok az Atyánál. A ti vádlótok Mózes lesz, akiben pedig reménykedtek. Ha hinnétek Mózesnek, nekem is hinnétek, hiszen ő rólam írt. Ha azonban az ő írásainak nem hisztek, hogyan hinnétek az én tanításomnak?”

                                                  János Evangéliuma 5 ,31-47

   Jézusnak nincs szüksége külső tanúkra. A hagyományos felfogás szerint senki sem tanúskodhatott saját érdekében. Két egymást vádoló tábort különíthetünk el ebben az eszmefuttatásban. Egyik tábor az, amely elutasítja Jézust és a tanúit, a másik Jézus vádja a hitetlenek ellen.

   Jézus elsődleges tanúja az Atya. Nincs szüksége sem Keresztelő Szent János, sem Mózes tanúságtételére. Ettől függetlenül ők is megerősítik Jézus szerepét. Ellenfelei képtelenek elfogadni Jézus tanúságát, mert sem szavait nem hallották, sem színét nem látták. Az írások tanulmányozásának csak annyiban van értelme, ha az élethez vezet, illetve Jézus felismerésére, ezenkívül minden más próbálkozás fölösleges.

   Az eszményi cinikus nem az emberek tetszését keresi, és nem arra törekszik, hogy hasznot húzon a hallgatóság meggyőzéséből. Jézusnak nincs szüksége öntömjénezésre. Ezt csak azok keresték, akik mások meggyőzésével a maguk dicsőségét, igazságát akarták másokra ráerőltetni. Igehirdetése, tettei mentesek minden manipulációtól, politikai machinációtól.

   Mózes volt a végső tekintély. Ő a nép közbenjárója Istennél. De nem tud olyanokért közbenjárni, akik elutasították Isten legfőbb közvetítőjét. A védőből, ügyvédből vádlóvá változik. Az igazi cinizmus itt lelhető fel, akik Mózesre hivatkoznak, azok nem fogadják el Jézust. A mi itt a politikai hatalom névmásává változik. Jézus az élet, Isten küldöttje, vele szembe állnak azok, akik biztosra tudják, hogy őket Isten tanúi védik.

Ft. Ráduly István Zsolt, Kőhalom

Keresés a honlapon…
Olvass tovább…