Jézus a hegyi beszédben ezt mondta tanítványainak:
Hallottátok, hogy ezt is mondták a régieknek: „Hamisan ne esküdj, és tartsd meg az Úrnak tett esküdet!” Én pedig azt mondom nektek: Egyáltalán ne esküdjetek! Sem az égre, mert az az Isten trónja, sem a Földre, mert az lábának zsámolya, se Jeruzsálemre, mert az a nagy Király városa! De még saját fejedre se esküdj, mert egyetlen hajszáladat sem tudod ősszé vagy feketévé tenni.
Legyen a ti beszédetek „igen, igen, nem, nem”; ami ettől eltér, az a gonosztól van.
Máté Evangéliuma 5,33-37
Jézus erkölcsi újdonsága, hogy követőitől megköveteli az ellenség szeretetét. Minden korábbi törvény megengedte a bosszúállást. Jézus azonban a megbocsájtást hangsúlyozza ki. Ez az irgalmasság az Atyától származik: „Az Úr irgalmas és könyörületes, szelíd a haragban és gazdag az irgalomban” (Zsolt 103, 8), „irgalmasságot akarok, nem áldozatot” (Mt 9, 13).
Jézus egész életét átjárja a megbocsátás és az irgalom. Irgalmas mások felé, de saját magával is. Ahhoz, hogy valóban irgalmasságot gyakoroljak másokkal előbb magamon kell gyakorolnom.
Isten gyermekeit a béke és az irgalmas lelkűség jellemzi. Az irgalmasság szövetsége azt jelenti, hogy „elmondom neked, amit rólad gondolok, és te azt meghallgatod”. Nem arról van szó, hogy leuralom a másikat, hanem a javát akarva mondom el róla a saját tapasztalataimat.
Sokan hallgatásba burkolózva nyelik le mások sértegetéseit, bántalmazását. Ezzel azonban a probléma magja nem oldódik meg, hanem tovább folytatja áldatlan munkáját a lelkünkben. És egy nem kívánt helyzetben kijön belőlünk, amit lenyeltünk. Ilyenkor túlzásnak látszik a reakciónk, mert eleve nincs nagy baj, csak a folyamatosan felgyűlemlett sérelmeinket pakoljuk ki.
Nem véletlenül mondta Szent Bazil: „a felabarátod iránt tanúsított irgalommal Istent tiszteled meg.”
Ft. Ráduly István Zsolt, Kőhalom