Abban az időben Péter odament Jézushoz, és megkérdezte: „Uram, ha testvérem vétkezik ellenem, hányszor kell megbocsátanom neki? Talán hétszer?” Jézus így felelt: „Nem mondom, hogy hétszer, hanem hetvenszer hétszer!
A mennyek országa olyan, mint amikor egy király el akart számolni szolgáival. Amikor elkezdte, odahozták egyik adósát, aki tízezer talentummal tartozott. Mivel nem volt miből megfizetnie, az úr megparancsolta, hogy adják el őt, a feleségét, a gyermekeit, és mindenét, amije csak van, és így törlessze adósságát. De a szolga leborult előtte és úgy kérlelte: »Légy türelmes irántam, mindent megfizetek!« Az úr szíve megesett a szolgán: szabadon bocsátotta őt, sőt még az adósságát is elengedte. A szolga kiment, és találkozott egyik szolgatársával, aki neki száz dénárral tartozott. Elkapta és fojtogatni kezdte: »Add meg, amivel tartozol!« Szolgatársa térdre hullott előtte és kérlelte:
»Légy türelmes irántam, mindent megfizetek!« De ő nem engedett, hanem ment és börtönbe vetette, míg meg nem fizeti tartozását. Szolgatársai látták a történteket.
Elmentek és elbeszélték uruknak. Az úr akkor magához hívatta őt, és így szólt hozzá: »Te gonosz szolga! Amikor kérleltél, én minden tartozásodat elengedtem neked. Nem kellett volna neked is megkönyörülnöd szolgatársadon, mint ahogy én megkönyörültem rajtad?« És az úr nagy haraggal átadta őt az őröknek, míg meg nem fizet mindent, amivel tartozik.
Az én mennyei Atyám is így tesz veletek, ha tiszta szívből meg nem bocsát mindegyiktek a testvérének.”
Máté Evangéliuma 18, 21-35
Az ószövetségben elfogadott gyakorlat volt a talion törvénye: “szemet szemért, fogat fogért, kezet kézért, lábat lábért” (Kiv 21, 24). Jézus azonban elutasít minden bosszút, leszámolást, amit azelőtt a Törvény nevében meg lehetett tenni. A példabeszéd szépen kidomborítja a megbocsátás kötelesség-voltát. A szolga kifejezést az ószövetségben szintén alkalmazták az adószedőkre és a pénzügyminiszterekre. Az adósság egy csillagászati összegről szól. A szolga könyörtelensége magára hívja a gazda kemény igazságszolgáltatását. Isten előtt mindannyian adósok vagyunk, nincs jogunk másokon beszedni azt, amit nem tőlünk kaptak. Ebben az esetben Isten a hitelezője a szolgáknak, mert valószínű a hitelt a szolga nem a sajátjából, hanem a gazdájának a kölcsönéből adta szolgatársának.
Péter még az ószövetségi minta szerint gondolkodik, hiszen a hetes szám a megbocsátás határértékét jelképezi. Jézus azonban ezt az összeget megszorozta hetvennel. A hetvenszer hétszer kifejezés utalás az ószövetségi Lámech vérszomjas dicsekvésére. (Ter 4, 24) Jézus azonban megfordítja ezt a logikát és kiterjeszti a megbocsátásra.
Isten az irgalmasság atyja, mert senkit sem akar megbüntetni, nem telik kedve a bűnös bűnhődésében. Mi gyakran kiméletesek vagyunk magunkkal szemben, amikor az igazságosság szerint kellene eljárjanak velünk. Másokkal azonban inkább az igazságosságot gyakoroljuk. Csak akkor leszünk hitelesek, ha a másoktól elvárt irgalmat mi is gyakoroljuk.
A zárómodat nem különbözteti meg a valakinek kijáró igazságosságot a jogtalanul odaítélt igazságosságtól. Az irgalom fölötte áll az igazságosságnak. Nem lehetünk egyszerre könyörtelenk és igazságosak. A törvény nem kötelezhet a megbocsátásra, de Jézus életpéldája újra meg újra erre hívja meg követőit.
Ft. Ráduly István Zsolt, Torda