29. július, 2020Publicisztika Kovács Márta – Mint a szél… bejegyzéshez a hozzászólások lehetősége kikapcsolva

Tűnődöm időnként elmerengve,
Képesek vagyunk-e szeretetre…
Gondolunk-e néha, a hátrahagyókra,
Vagy csak rohanunk, mert ketyeg az óra.

Tűnődöm időnként elmerengve, képesek vagyunk-e szeretetre...

Nem tudjuk, kinek mennyi jár,
mikor lobban el  a gyertya láng.
Mint űzött vad, kit kerget  vadász,
Rohanunk,míg elragad a halál…

igaz és hamis, napok és évek,
Mondjátok  el mivégre élek….
Tudok-e én is szeretni,
Naponta bánatot feledni…

Mint a szél, úgy múlunk el,
Mint a szél, mely néha felemel.
Mint a szél, üvölt ha kell.
Mint a szél, ahogy jött, úgy is ment el.

De jő a felismerés, majdan
Nem vagyunk egyedül a bajban…
Mikor meghallod szíved szavát,
Ott áll meg az idő, és a Világ.

Egszercsak, megszólít “Valaki”,
Egszercsak, rájössz, hogy az ki…
Ő az , igen, Ő,
Ki sosem hagyott el,
Most is itt van, eljött…

Újra bekopogott hozzám,
Tudtam, akkor már,
Ő az, ki zörgött, Ő az Atyám…

Uram, nem hallottam eddig szavad,
Mert eltakarta fülem, a harag….
De Te szelíden szóltál türelemmel,
Mígnem, csendes lelkem, rád lelt.

Éreztem, szinte “perzselt”,
Szereteted, mely  átölelt…
Nincs hozzá fogható, nincsen rá szó,
Benne lenni, lágyan, ringató…

Köszönöm türelmed,hálásan köszönöm,
Te vagy egedül, ki nem hagy el, de zörög…
Finom léptekkel követ,
Megmozgat értünk minden “követ”…

Új életet adtál, megbocsájtást,
Hitet adtál és megnyugvást.
Háborgó lelkem lecsendesítetted,
A feltétel nélküli szereteteddel…

Köszönöm, hogy annyira szerettél,
Újra és újra követtél…
Te vagy számomra ,már a Világ,
Kit meghallok, ha hozzám kiált…

Naponta elmondod, hogy ne feledjem,
Hogy tudjam Téged, hol keressem:
Hasítsd szét a fát és ott leszek
Emeld fel a követ, és megtalálsz…

Mint a szél, mi lágyan símogat,
A nap minden percében hívogat…
Veled lenni, Téged szeretni,
Nem csalódni, de rosszat feledni.

Most érzem, csak igazán, hogy élek,
Átadom életem Tenéked.

Keresés a honlapon…
Olvass tovább…