Jézus egyszer így korholta a farizeusokat:
Jaj, nektek, képmutató írástudók és farizeusok! Olyanok vagytok, mint a fehérre meszelt sírok, amelyek kívülről szépnek látszanak, belül azonban holtak csontjaival és mindenféle undoksággal vannak tele. Így ti is kívülről igaznak látszotok az emberek előtt, de belül tele vagytok képmutatással és gonoszsággal.
Jaj, nektek, képmutató írástudók és farizeusok! Sírboltokat emeltek a prófétáknak, feldíszítitek az igazak síremlékeit, és kijelentitek: „Ha atyáink napjaiban éltünk volna, nem lettünk volna bűnrészesek a próféták vérében.” Ezzel ti magatok tanúsítjátok, hogy a próféták gyilkosainak fiai vagytok. Nos, fejezzétek hát be, amit atyáitok elkezdtek!
Máté Evangéliuma 23, 27-32
Jézus kifakadása az írástudók és a farizeusok ellen elsősorban a képmutatásuk miatt történt. A farizeusok a zsidó nép vallásos jámborai közé tartoztak. Csak idővel megváltozott a farizeus fogalom, és a képmutatás egyik fogalmává vált. A konvencionalizmus és a vallási formalizmus ütötte fel a fejét ezekben a rétegekben. Jézus nem tartja helyesnek azt a magatartásfomát, amelyet körükben tapasztalt meg. Hangsúlyeltolódások és az értékek felcserélése volt tapasztalható életükben. Bár a nemzeti hagyományokhoz hűségesen ragaszkodtak, magatartásukban az ősök példáját követték. Azokról az az elődökről van szó, akik nem a nép javát, nem Isten akaratát tartották szem előtt, hanem saját érdekeiket. Ők kellett volna példát mutassanak a Törvény betartására, de ez sem sikerült nekik.
Ma is nagy veszélyt jelent, hogy a hitnek az értékeit felcseréljük valamilyen nemzeti ünneppel, mindenféle avatásokkal, felvonulásokkal.
A közösségi együttlét jó, de mindig ki kell tűzni az együttlét célját, motivációját, mert másképpen csak egy érdekszövetkezetről beszélhetünk.
Ft. Ráduly István Zsolt, Torda