Mihelyt megtelik, a partra vonják, és nekiülve kiválogatják: a javát edényekbe rakják, a hitványát pedig kidobják. Így lesz a világ végén is. Kivonulnak az angyalok, a gonoszokat elválasztják az igazaktól és tüzes kemencébe vetik, ott sírás lesz és fogcsikorgatás. Értitek-e mindezt?”
„Igen!” – felelték. Erre így folytatta: „Minden írástudó, aki jártas a mennyek országáról szóló tanításban, olyan, mint a családapa, aki kincseiből régit és újat vesz elő.” Amikor Jézus befejezte példabeszédeit, más helyre ment onnét.
Máté Evangéliuma 13,47-53
A mai evangéliumban Jézus az irástudókat pozitív fénybe helyezi. Aki naponta átelmélkedi Isten szavát a szentírásból, az kincseket szerezhet magának. Isten szava csak akkor foganhat meg az emberek szívében, ha nyítottak annak befogadására. Szent Pál Isten szaváról elmélkedve mondta: “Isten szava ugyanis eleven, átható és minden kétélű kardnál élesebb, behatol a lélek és szellem, az íz és a velő gyökeréig, megítéli a szív gondolatait és érzéseit.” (Zsid 4,12)
Már az ószövetségben olvashatjuk, hogy Isten szavával teremtette a világot és az embert. A szent szerző Isten szavát a permetező esőhöz hasonlítja, amely miután megöntözte a földet pára formájában visszatér szerzőjéhez az égbe. Szent Pál szerint Isten szava annyira hatékony, hogy eljut az ember lelkiismeretéig. Ezek után az ember saját magáról tud ítéletet alkotni. Isten szava visszahat szerzőjére, nem tér vissza eredménytelenül.
Isten szava Fiában, Jézus Krisztusban valósult meg a legtökéletesebb formában, mert benne Isten szava testet öltött. A világban az írott szónak hatalma van. A sajtó képviselői ismerik ezt, és fel is használják saját érdekeiknek. Isten emberei mindig Isten élő szavát tartották fontosnak, és az alá rendeltek minden emberi törekvést.
Az isteni kinyilatkoztatásról szóló dogmatikai alkotmány, a Dei Verbum ezeket mondja a kinyilatkoztatásról: “Istennek a maga jóságában és bölcsességében úgy tetszett, hogy kinyilatkoztatja önmagát, és tudtunkra adja akaratának szent titkát (vö. Ef 1,9) mely szerint az embereknek Jézus Krisztus, a megtestesült Ige által a Szentlélekben útjuk nyílik az Atyához, és az isteni természet részesei lesznek” (DV I. 2)
Erre adott válaszunk a hit engedelmessége. Isten kinyilatkoztatása az evangéliumokban éri el csúcspontját, ahogy a Dei Verbum mondja: “csodálatos szépségben jut el hozzánk.” Az igehirdetés alapja is a Szentírás, hiszen a szentmisén belül az igeliturgiában ünnepélyesen felolvassuk Isten írott szavát, meghallgatjuk, majd magyarázzuk, és később ki-ki a maga életére alkalmazhatja.
Az Egyház csodálatos kincse az írott hagyomány. Aki ezeket rendszeresen használja és olvassa, olyanná válik, mint az a bölcs írástudó, aki “kincseiből régit és újat hoz elő.” (Mt 13, 52)
Ft. Ráduly István Zsolt, Kőhalom