Majd a tömeghez fordult: „Vigyázzatok, és őrizkedjetek minden kapzsiságtól, mert nem a vagyonban való bővelkedéstől függ az ember élete.”
Példabeszédet is mondott nekik: „Egy gazdag embernek a földje bőséges termést hozott. Így okoskodott magában: Mit tegyek? Nincs hová gyűjtenem a termésemet. Tudom már, mit teszek: lebontom csűreimet és nagyobbakat építek, oda gyűjtöm majd a termést és minden vagyonomat. Aztán majd elégedetten mondom magamnak: Ember, van elég vagyonod, eltart sok évig. Pihenj, egyél, igyál, és élvezd az életet!
Ám az Isten így szólt hozzá: Esztelen, még az éjjel számon kérik tőled lelkedet. Kié lesz mindaz, amit szereztél? Így jár az, aki kincset gyűjt magának ahelyett, hogy Istenben gazdagodnék.”
Lukács Evangéliuma 12, 13-21
Az esztelen gazda példabeszéde arra hív meg bennünket, hogy élelünket más szempontokból is átvizsgáljuk, megtekintsük. Jézus a kapzsiságról beszél, amely megfertőzi, megbilincseli életünket. Sokan azt gondolják, hogy anyagi jólétükől javulni fog életük minősége is. Önmagában a gazdagságot Jézus nem ítéli el, de felhívja mindig a figyelmünket a benne rejlő veszélyekre. A gazdagság fogalma is az idők folyamán átértékelődött, megváltozott. Ma inkább az anyagi jólétet jelenti sokak számára. A jelenlegi háborús állapotnak is egyik oka az egyéni érdekek ütközése, amelyet fontosabbnak tartanak, mint egyesek életét. Már Montecuccoli is megmondta, hogy a háborúhoz elsősorban pénz kell.
VI. Pál pápa így írt erről: „Sem a népek, sem az egyének nem tekinthetik kizárólagos végcéljuknak, hogy csak halmozzák napról-napra az anyagi javakat. Mindenféle gyarapodásnak két oldala van. Kell a gyarapodás az embernek, hogy egyre inkább ember lehessen, de ugyanakkor bilincsekbe is verheti. Ilyenkor megkeményednek a szívek, bezárulnak a lelkek, az embereket már nem a barátság, hanem az érdek kapcsolja össze; ez pedig csakhamar szembeállítja őket és megbontja egységüket. Akár nemzetekről, akár egyénekről legyen szó, a kapzsiság mindig erkölcsi elmaradottságnak bizonyítója.”
A gazdával nem az a baj, hogy jól gazdálkodott, tervszerű gazdálkodást vezetett, hanem inkább az, hogy mindenét a vagyonra helyezte. Az eszköz számára cél lett. Életét teljesen meghatározta a jólét. Nem akart semmit sem változtatni életén, mindennel meg volt elégedve. Azt gondolat, hogy a jóléttel együtt hosszú élete lesz, nem ismerte fel az élet ajándék-jellegét. Számára a jólét jelentette a biztonságot. Ezt viszont pillanatok alatt felemészti egy háború, gazdasági csőd, szárazság, természeti katasztrófa. A tanítás lényege, hogy nem érdemes a jóléttel megelégedni, mert azt nem segíti örök létünket.
Ft. Ráduly István Zsolt, Kőhalom