30. június, 2020Igehirdetések Kicsoda ez, hogy még a szél és a tenger is engedelmeskedik neki? bejegyzéshez a hozzászólások lehetősége kikapcsolva

   Jézus egy alkalommal hajóba szállt, és tanítványai követték őt. Egyszerre csak heves vihar tört ki a tavon, úgyhogy a hullámok elborították a hajót, Jézus pedig aludt.

   Tanítványai odamentek hozzá, és fölkeltették: „Uram, ments meg minket! Elveszünk!” Jézus így szólt hozzájuk: „Mit féltek, kicsinyhitűek?” Aztán fölkelt, és parancsolt a szélnek meg a tengernek. Erre nagy csendesség lett. Az emberek csodálkozva kérdezték: „Kicsoda ez, hogy még a szél és a tenger is engedelmeskedik neki?”

                                                                                  Máté Evangéliuma 8, 23-27

   A vihar a hirtelen változások, váratlan fordulatok jelképe. A vihar lecsendesítésének a csodája a természeti csodák kategóriájához tartozik. A bárka a születendő Egyház jelképe. A pápa pásztorbotján egy bárka ékeskedik, amely az Egyházra mutat. Márk evangéliumában hitetlennek nevezi a tanítványokat, itt azonban egy kevéssé mérsékeli, hiszen kicsinyhitűeknek nevezi őket. Lukács fokozza az apostolok ijedtségét, szinte pánikba esnek a vihar miatt (Lk 8, 22-25). Máténál a tömeg is szemtanúja az eseménynek, a többieknél csak a tanítványok.

   Életünkben is keletkezhetnek ilyen kisebb-nagyobb viharok, amikor úgy érezzük, hogy kicsúszott a talaj a lábunk alól. Az első reakciónk talán a félelem, amely még jobban növeli a vészhelyzetet. Egy-egy természeti katasztrófa előtt sokan a pániktól halnak meg. A hívő ember azonban ilyenkor is Jézusba kapaszkodik. Jézus képes nemcsak a természeti viharokat, hanem a lélek nagy viharait is lecsendesíteni. Az egyik kínai filmben a következőképpen kezd a narrátor: nagy vihart látok, a mester pedig megkérdezi a tanítványától, hogy miért sírsz? A tanítvány azt feleli: – Azért, mert a vihar a lelkemben van –.

   Az evangéliumban szereplő vihar a lélekben végbemenő folyamatoknak is lehetne a tükörképe. Amikor az ember nyugtalanságot, feszültséget érez önmagában, úgy érzi nincs támasza, segítője. A bárkához hasonlóan süllyedni kezd élete. És ilyenkor a tanítványokkal együtt mi is felkiáltunk: Mester, nem törődöl vele, hogy elveszünk? Jézus azonban nem kioktatni akar, hanem segítségünkre siet. És akkor megtapasztaljuk a hit megmentő erejét, amely kiszabadítja zátonyra futott életünknek a bárkáját.

Ft. Ráduly István Zsolt, Kőhalom

Keresés a honlapon…
Olvass tovább…