18. július, 2020Igehirdetések No comments

   A fél kezére béna ember szombat napon történt meggyógyítása után a farizeusok kivonultak a zsinagógából, és maguk között arról tanakodtak, hogyan okozhatnák Jézus vesztét. Jézus tudta ezt, ezért eltávozott onnét.

   Sokan azonban utána mentek, és ő valamennyiüket meggyógyította, de megtiltotta nekik, hogy nyíltan beszéljenek róla. Így beteljesedett Izajás próféta jövendölése:

„Ez az én szolgám, akit kiválasztottam, szeretett fiam, akiben kedvem telik.
Kiárasztom rá lelkemet, és ítéletet hirdet a nemzeteknek.
Nem vitatkozik, és nem kiabál; szavát sem hallják a tereken.
A megroppant nádszálat nem töri el, a pislákoló mécsbelet nem oltja ki, míg csak győzelemre nem viszi az igazságot. Az ő nevében bíznak a nemzetek.”

                                         Máté Evangéliuma 12, 14-21

   Jézus önmagát Izajás próféta Szenvedő Szolgájával azonosítja. A szenvedő szolga az erőszakra békésen reagál. Még a kínzásokat is csendben szenvedi el. A gyenge hitű embereket sem ítéli el, hanem Istenre bízza az ügyüket. Jézus az ítéletet átadta az Atyának, Neki az a feladata, hogy irgalmasságot mutasson ellenségeivel szemben is. Először a nemzetek fölötti ítéletet említi, utána a nemzetek reményévé teszi a Megváltót.

   Jézus egyedi stílusával sokaknak megmutatta az Atya akaratát. Akik közel kerültek Hozzá, azok megértették, hogy nem ítélkezni jött. Az Egyház ma a szent keresztben látja az üdvösség reményét. A gyalázat eszköze a megváltás jele lett. Igen fontos fordulatot jelent a világ üdvösségének a szempontjából. Az, aki képes volt értünk a kereszten meghalni, midenkinél jobban szeret minket és aggódik üdvösségünkért. Ma az emberiség üdvössége forog kockán. Jézus ma sem erőlteti senkire önmagát, hanem felajánlja az üdvösség krisztusi útját. Ma az emberiségben eddig soha nem tapasztalt mértékben növekszik az üdvösség utáni vágy. Az üdvösséget azonban sokféle módon ajánlják fel neki. Mindig szem előtt kell tartsa, hogy önerőből, csak emberi ügyeskedéssel nem tudja elérni azt. Szüksége van a Szenvedő Szolgára, aki mindig időszerű módon érinti meg az emberi lelkeket. Szenvedése csak akkor nyer értelmet a mi személyes létünkben, hogyha tudatosan, szabadon igen-t tudunk mondani az üdvösségre való meghívására.

   Életünk az a kegyelmi időszak és megszentelt tér, amelyben tudatosan munkálnunk kell üdvösségünket. Ez mindig kihívást és kockázatot jelent. Az, aki megkérdezésünk nélkül teremtett, nem fog a mi beleegyezésünk nélkül megváltani minket. Az üdvösség mindig az Isten és az ember közti közreműködésnek az eredménye. Ha befogadjuk Őt, akkor biztos útunk van az Atyához.

Ft. Ráduly István Zsolt, Kőhalom

Keresés a honlapon…
Olvass tovább…