21. július, 2020Igehirdetések No comments

   Egy alkalommal Jézus éppen a népsokaságot tanította. Eközben anyja és rokonai odaérkeztek, és kint várakoztak rá, mert beszélni akartak vele.

   Valaki szólt is Jézusnak: „Anyád és rokonaid kint várnak, és beszélni akarnak veled.”

Jézus erre így válaszolt annak, aki szólt neki: „Ki az én anyám, és kik az én rokonaim?” Majd kitárta kezét tanítványai felé, és így szólt: „Ezek az én anyám és rokonaim. Aki teljesíti mennyei Atyám akaratát, az mind testvérem, nővérem és anyám.”

                                                Máté Evangéliuma 12, 46-50

  Még a legmegkeményedettebb szívek is megengednek szüleik nevének hallatára. Jézus valószínű egy magasabb helyről beszél a tömegnek miközben a rokonai kint várakoztak. Talán már oly annyira elhúzódott a tanítás, hogy már nem volt türelmük várakozni, ezért üzentek Neki. Egy ilyen fontos találkozást is felhasznál és beleépíti tanításába. Az evangélium hirdetése minden más tevékenységnél fontosabb számára. Karjainak a kiterjesztése a felszentelésre emlékeztető gesztus. A gyermekségtörténetből ismerős az a jelenet, amikor felmentek szüleivel együtt a fővárosba, és a zarádoktömegben elveszítették a kapcsolatot Jézussal. Akkor is az Atya dolgaiban szorgoskodott. Most, hogy már felnőtt, minden más tevékenységnél fontosabbnak tartja az Atya dolgait, és a tanítványságot is erre alapozza. Számára nem a rokoni kapcsolatok a legfontosabbak, hanem az Atyával kialakult kapcsolatok, amelyek természetfeletti módon lelki gyermekséget hoznak létre a partnerek között.

   Isten országában már nem a leszármazás, a néphez való tartozás a legfontosabb szempontok, hanem az Atya akaratának a teljesítése. Személyes életünk akkor válik hatékonnyá, amikor intenzíven éljük meg az Atyával való természetfeletti kapcsolatunkat.

Ft. Ráduly István Zsolt, Kőhalom

Keresés a honlapon…
Olvass tovább…