10. november, 2021Igehirdetések Kelj fel és menj! bejegyzéshez a hozzászólások lehetősége kikapcsolva

Jézus egyszer útban Jeruzsálem felé áthaladt Szamaria és Galilea határvidékén. Amikor betért az egyik faluba, tíz leprás férfi jött vele szembe.

Még messze voltak, amikor megálltak, és hangosan így kiáltottak: „Jézus, Mester! Könyörülj rajtunk!” Ő rájuk tekintett, és így szólt hozzájuk: „Menjetek és mutassátok meg magatokat a papoknak.” Útközben megtisztultak.

Az egyik, amikor észrevette, hogy meggyógyult, visszament, hangos szóval dicsőítette Istent, arcra borult Jézus lába előtt, és hálát adott neki. És ez az ember szamaritánus volt. Jézus megkérdezte: „Nemde tízen tisztultak meg? Hol maradt a többi kilenc?

Nem akadt más, aki visszajött volna, hogy hálát adjon Istennek, csak ez az idegen?” Aztán hozzá fordult: „Kelj fel és menj! Hited meggyógyított téged.”

Lukács Evangéliuma 17, 11-19

Izraelben a nép jövedelmének az egy tizedét a Templom fenntartására kellett felajánlja. Ez a szabály abból a megfontolásból született meg, hogy a termés zsengéjét az Istennek és a szent szolgálatot teljesítőknek kell adományozni. Jézus tíz leprást gyógyított meg és ebből csak egy tizede, azaz egy ember köszönte meg Istennek a gyógyulást. A meggyógyultak közül csak egy adott hálát Istennek. Ezzel kifejeződik az Isten iránti hódolat szükséges mértéke.

A lepra gyógyíthatatlan betegség volt. Ennek a betegségnek lelki következményei is voltak. A leprást kiközösítették a zsinagógai istentiszteletből és a társadalomból. Mindenki messziről kerülte őket. Amikor valamerre elindultak, akkor távolról kellett jelezzék az embereknek betegségüket, hogy még időben ki tudják kerülni őket. Hivatalosan a közösség előljárói mondták ki a gyógyulás tényét. Akiről megállapították, hogy meggyógyult, azt visszaengedték a közösségbe. Jézus nem szakít a korábbi gyakorlattal, hanem a papokhoz küldi őket.

Kilencen közülük nem tartották fontosnak, hogy visszatérjenek a Mesterhez. Egy azonban annyira hálás volt a gyógyulásért, hogy visszatért Jézushoz. Érdekes, hogy az igazi gyógyulás a végén derül ki. A többiek bár testileg újra tiszták voltak, de a hitük nem változott semmit. Ugyanolyan emberek maradtak, mint betegségük előtt. A szamariai idegen létére példát mutatott az izraelieknek. Jézus gyakran megdicsérte az idegenek hitét, amely honfitársai hiténél sokkal erősebb volt.

Ugyanakkor tudomásunkra jut, hogy a hitnek nagyobb gyógyító ereje van, mint az orvostudománynak. Aki nem hisz a saját gyógyulásában, annak szinte lehetetlen vállalkozás a gyógyulás. Az ember mivel test és lélek egysége, csak akkor lehet egészséges, ha testileg és lelkileg kiegyensúlyozott tud maradni.

T. Ráduly István Zsolt, Kőhalom

Keresés a honlapon…