Jézus az egyik szombaton elment a kafarnaumi zsinagógába, és tanítani kezdett.
Volt ott egy jobb kezére béna ember. Az írástudók és a farizeusok figyelték Jézust, vajon meggyógyítja-e szombaton; hogy aztán okot találjanak a vádaskodásra.
Ő azonban ismerte gondolataikat. Megszólította tehát a béna kezű embert: „Kelj fel, és állj ide a középre!” Az felkelt és odaállt. Jézus akkor hozzájuk fordult: „Kérdem tőletek: Szabad-e szombaton jót vagy rosszat tenni, életet menteni vagy pusztulni hagyni?”
Végignézett rajtuk, aztán így szólt az emberhez: „Nyújtsd ki a kezedet!” Az megtette, és meggyógyult a keze.
Erre esztelen harag szállta meg őket, és arról kezdtek tanakodni, hogy mit tegyenek Jézussal.
Lukács Evagéliuma 6, 6-11
A farizeusok azt nehezményezik Jézusnak, hogy egy olyan napon gyógyított, amikor tilos volt. Ő viszont nem riad vissza a tiltástól, hanem a béna segítségére siet.
Számára az emberi törvények nem helyettesítik az isteni törvényeket, amelyek nem csak az ember lelki egészségét tartják szem előtt, hanem testi épségét is. Kerül minden képmutatást, még akkor is, amikor azt megkívánják tőle. Nem a törvénnyel van baja, hanem annak helytelen alkalmazásával, hiszen a törvény is az embert szolgálja.
A béna kezű ember számára az ünnepnap nem akadályt jelent, hanem testi-lelki gyógyulását szolgálja. Nem cinkostárs a szabályszegésben, hanem partner. A saját bőrén tapasztalta meg Isten jóságát, emberszeretetét.
A szeretet jelenti a törvény helyes alkalmazását. Szeretet és irgalom nélkül ott a törvény lélektelen és súlyos teher. Csak ha a szeretetet szolgálja, akkor tölti be teljesen szerepét.
Ft. Ráduly István Zsolt, Torda