24. június, 2020Ismeretterjesztés Június 24 – Keresztelő János születése… bejegyzéshez a hozzászólások lehetősége kikapcsolva

          A mai ünnep egyszerre Isteni és egyszerre emberi ünnep, mert Keresztelő János születésekor valami Isteni dolog történik, ami ugyanakkor teljesen emberi, mert az életnek örülünk mindannyian.

          Isteni azért, mert ott van a két szereplő: a Boldogságos Szűz Anya és Keresztelő Szent Jánosnak az édesanyja: Erzsébet. Hónapokon keresztül azért imádkoztak, hogy épp, egészséges gyermek szülessen a világra. Nagyon jól tudták, hogy nem mindennapi dologról van szó, hanem valami Isteni ígéret fog megvalósulni, hogy ezt az ígéretet nemcsak Zakariásnak kell elfogadnia, hanem az egész emberiségnek.
Három hónappal azelőtt, Erzsébet ujjongva szólott a Boldogságos Szűzanyához, amikor a Szűzanya megérkezik hozzá: -Hogy létezik az, hogy az  én Uramnak édesanyja látogat el hozzám? És amikor elérkezik Erzsébet ideje, ott van a tömérdek sok szereplő, a nagyszámú rokonság, amely örvendezik annak, hogy megszületik egy gyermek. Megszületik egy gyermek, akit édesapjáról akarnak elnevezni, betartva a jó szokást és a hagyományt és a névadás egészen másképp fog történni. Zakariás el akarná mondani, hogy mi kell történjen, de hitetlenkedése miatt, nem tud megszólalni, mindaddig amíg a gyermek születése után a nyolc nap el nem telik. És akkor is csak úgy, hogy írótáblát kér és leírja: János legyen a neve! Azután rögtön megszólal, megindul a nyelve, a némaság megszűnik. Hála Istennek!
Az Isten minden egyes alkalommal az embertől valamit kíván, vagy valamit kér, legelsősorban kéri a hitet, mert hit nélkül csoda soha sem történik, sem az Ó- sem az Újszövetségben. A csodákat mindig hit előzte meg. A Boldogságos Szűz Anya pedig úgy elgondolkozott afölött, amit Gábor angyal mondott köszöntésekor. Az Isteni ígéret most valóra válik, hisz megszületik az ígért gyermek: Keresztelő János, tehát az is valóra fog válni, amit az angyal a Szűzanyának mondott: „Te leszel az anyja a világ üdvözítőjének, Jézus Krisztusnak”. És erről a Jézus Krisztusról úgy is, mint Isten fiáról, úgy is mint rokonról, Keresztelő János tanúságot fog tenni.
Ott kint, a Jordán mellett hirdeti a bűnbánat keresztségét és mindenféle fajta ember oda fog fordulni hozzá. A János tanúságtevéséről azt mondja az Úr Jézus Krisztus: „De hát miért jöttetek ide, puha ruhába öltözött embert látni? Mondom nektek asszonyok szülöttei közül nem született nagyobb Keresztelő Jánosnál!”
Vajon milyen ember ez? Testvéreim, János elsősorban lát és prófétai tehetsége által, meg tudta mutatni az embereknek az Isteni üdvözítőt, a megváltót, viszont Keresztelő János munkája által az Ószövetség bezárul. Valami új kezdődik, valami új valósul meg. Jánosnak adatik meg a tisztség, hogy elmondhassa az embereknek, rámutasson: „Nézzétek ő az Isten báránya, aki Jézus Krisztus és ő fogja elvenni a világ bűneit!” De hát a világ bűneit hogyan lehet elvenni? Úgy, ahogy azt az Úr csinálta: tanított, csodákat tett, keresztet hordozott, a végén meghalt a kereszten, értünk, emberekért és aztán harmadnap föltámadt. És az Isteni Üdvözítő mondta el: senkinek sincs nagyobb szeretete annál, mint aki életét adja barátaiért.
Ezt a Jézus Krisztust hirdette Keresztelő Szent János, aki életét is odaadta másokért. Tehát mi hogyan tudjuk odaadni életünket barátainkért? Azáltal, hogy megpróbáljuk egymást szeretni, zsákutcába utaljuk a széthúzást és gyűlölködést, megpróbálunk összetartani, megpróbálunk hinni, mert a hit által tudjuk megközelíteni a természetfeletti valóságot, magát az Istent és a hit által tudunk közeledni egymás felé is, és ha hitünk van, akkor nem fog ellankadni a szeretetünk és nem fog meghalni a reményünk sem. Tehát nekünk ezekre az erényekre, ezekre az Isteni erényekre mindig szükségünk volt, van és lesz. Akit ma ünneplünk az a csodagyermek, mert csodagyermeknek született, minderről tanúságot tesz az emberek előtt.
A katolikus hívek egyre inkább kezdenek rájönni arra, hogy Uram Istenem, a te irgalmad, kegyelmed mindenható. Bizony, Te még engem is üdvözíteni akarsz, aki a bűnösök között is bűnösebb vagyok! Én az ember, mivel érdemeltem ezt ki? Hát, ha érdemről van szó, akkor nagyon hadilábon állunk, de ha Isten ajándékáról beszélünk, akkor tudjuk, hogy az ajándékozó Istennek, nemcsak Keresztelő János volt fontos, hanem mi mindnyájan, mert Isten minden egyes embert halhatatlan lélekkel ajándékozott meg. Isten, nem csak a földi életben akar boldogítani bennünket, hanem ígér egy másikat is, az Örök Életet. Ezt a másikat az Úr Jézus Krisztus a kereszten szerezte meg számunkra, mert megváltott emberekké lettünk és mindannyiunknak megadatik, hogy bűnbánatot tarthatunk és kell is tartsunk.
Hiába nézzük azt, hogy egyes embertársaink miért járnak templomba, pedig nincs rendben az életük, nem is olyan szentek, mint amilyennek látszanak? Hát, én akkor miért menjek oda, a keresztény közösségbe? Kedves, jó testvéreim! Azért megyünk oda mindannyian, mert a betegeknek van szüksége orvosra és nem az egészségeseknek. S a legnagyobb szentjeink is önmagukat mindig bűnösnek tartották, még akkor is, ha emberileg, külsőleg nézve, egyáltalán nem voltak bűnösök.
Keresztelő János mély hitével, meggyőződésével tudta hirdetni az igazságot. Az emberek előtt, a farizeusok előtt, az írástudók és a negyedes fejedelem előtt, hogy tulajdonképpen a jóra való törekvés, a bűnnélküliség nagyon fontos, hogy a Megváltó érkezése egy hatalmas esemény az emberiség számára, és az emberek figyeljenek arra az újra, amivel Jézus Krisztus a világba jön.
Ebben a világban, ahol élünk, ott létezik az alázatos ember, aki hittel él, Keresztelő János, aki azt mondja, hogy Jézus Krisztusnak növekednie kell, nekem pedig kisebbednem. A mai világában az embereknek, ha négy könyöke volna, talán az is kevés volna, hogy az ugorkafára felkapaszkodjon.  Keresztelő János alázatra neveli az embereket, nem fél attól, hogy az ő hírneve csorbát szenved vagy semmivé válik, hanem rámutat arra, hogy aki utána jön az tényleg nagyobb nála: az Isten Fia!
Jézus Krisztus számunkra szentségeket rendelt, ha bűnösök is vagyunk a szentségek által megtisztít bennünket. Leginkább gondolok itt a bűnbocsánat szentségére, meg a lelkünket gazdagító Oltáriszentségre. Az ember kétféle táplálékra szorul rá és ezt az Úr Jézus Krisztus nagyon jól tudta, a pusztában az embereket is jóllakatja és az Oltáriszentséget is megalapítja, mert azt mondta én veletek akarok maradni és veletek is maradok a világ végéig. A Jézus Krisztus által alapított szentségek lelkileg növesztenek és erősítenek.
Keresztelő János önmagát győzte le, amikor kimondta az Úr Jézusról: nem vagyok arra sem méltó, hogy megoldjam a saruján a szíjat. Itt megint az alázatos ember szólal meg, aki ráirányítja tekintetét az Úrra, és akkor, a Szentírás értelmében, Keresztelő Jánosnak tanítványai János és András elindulnak Jézus után. Jézus megszólítja őket, hogy mit akartok? El tudtak beszélgetni a Mesterrel és örvendező lélekkel el tudtak indulni a Jézussal való találkozás után. Akkor megindult az apostolok megszólítása, hisz János első apostol aki elhívja testvérét Jakabot, András meghívja testvérét Pétert, hogy a Mesterrel találkozzanak. Ki ennek a folyamatnak az elindítója? Éppen az a Keresztelő János, akit ma ünneplünk. Hála Istennek!
E templom körül elpusztult falunak láttán eszünkbe jut, hogy ma már nem jön sem török, sem tatár, ilyesfajta veszély nem fenyeget. Fenyeget helyette valami más. Az anyagias világ fenyeget, a gyűlölet fenyeget, az elhidegülés veszélye fenyeget, az elfogyás fenyeget, vajon hogy tudunk mindezeken a veszélyek túllépni? Hát nem mással, mint erős hittel.
Belekapaszkodunk Jézus Krisztusba, aki minket is megváltott, nemcsak a korábbi embereket. Nem kerget minket senki se ide se oda, kergetjük mi magunkat eléggé. Egy-egy ilyen búcsú ünnep jó arra, hogy a csendben önmagunkra leljünk, lelkünk csendjében megtaláljuk a helyünk itt a mezőben. Gondolkodjunk el arról, hogy életünknek csendes és imádságos légköre előbbre viszi azt a kapcsolatot, amelyet az embernek Istennel kell megteremtenie és előbbre viszi azokat a kapcsolatokat, amelyeket ember és ember között kell megteremteni.
Összegyűlünk vasárnapról vasárnapra Isten oltára körül, akár ilyen csendes mezőben, akár templomainkban máshol, hogy erősítse bennünk az Úr a hitet, az élethez adjon erőt, és az életben adjon örömöt. Természetesen életünkben ott van a szenvedés is, hisz ez alól Keresztelő János és még maga az Úr Jézus Krisztus sem volt kivétel. Ez ne ejtsen minket kétségbe, mert az Úr Jézus azt mondta, hogy aki engem követni akar, vegye fel minden nap keresztjét és úgy kövessen engem. A keresztnek is megvannak a maga gyümölcsei. A kereszt megtanít lassanként: bölcsen élni, életünket helyes értékrend szerint berendezni, kétségbe nem esni, hogy amikor majd az Úr elhív magához, akkor mi is nyugodtan mehessünk haza, abba az országba, ahol nincs se bánat, se fájdalom. Ámen.

T. Csiby László csíkszentdomokosi plébános igehirdetése
Keresztelő Szent János búcsús szentmiséjén
Csíkdelne 2013. június  23.

Keresés a honlapon…
Olvass tovább…