Egyszer Jézus köré sereglett a csodaváró tömeg, de ő így szólt hozzájuk:
„Ez a nemzedék gonosz nemzedék. Csodajelet követel, de nem kap más jelet, mint Jónás próféta jelét.
Ahogy Jónás jel volt a niniveieknek, úgy lesz az Emberfia is jel ennek a nemzedéknek. Az ítéleten majd ezzel a nemzedékkel együtt megjelenik Dél királynője is, és helyeselni fogja elítélésüket, hiszen ő a föld végéről is eljött, hogy hallgathassa Salamon bölcsességét; itt pedig nagyobb valaki van, mint Salamon.
Ninive lakói is ott lesznek az ítéleten ezzel a nemzedékkel együtt, és helyeselni fogják a megbüntetését, mert ők Jónás szavára bűnbánatot tartottak; itt pedig nagyobb valaki van, mint Jónás.”
Lukács Evangéliuma 11,29-32
A jeleket nevezhetnénk csodáknak is. Jézustól gyakran követeltek csodát az emberek istenségének a bizonyítására. Ő viszont nem szívesen ment bele ezekbe a játékokba. A pusztában Jézust is a rendkívüliség hóbortjával kísértette meg a Sátán. Mutasson csodát, lássák meg mások is isteni hatalmát. Lehet, hogy a csodák láttán sokan leborultak volna előtte, de a szenvedés kelyhét úgy sem tudta volna elkerülni. Az Ő küldetése elsősorban az Atya akaratának a teljesítése. Nem az emberek szeszélyeit jött kielégíteni. Milyen az én istenképem? Mit várok el Istentől? Csodák minden nap történnek, de csak kevesen veszik észre, mert nem a rendkívüliség prizmáján át kell kereseni azokat.
Jónás próféta először vonakodott elmenni a Niniveiekhez. Saját elképzelései, karrierizmusa fontosabbak voltak számára, mint Isten akarata. Isten azonban megmutatta nekik, hogy senki nem tudja meghiúsítani terveit. A niniveiek 40 nap után megtértek. Ez sokkal nagyobb jel, csoda volt, mint a varázslás, ámítás.
Én Isten akaratának az engedelmes teljesítője, vagy lázadó vagyok? Elfogadom-e Isten rám vonatkozó terveit? Csak akkor tudom hivatásomat rendesen végezni, ha figyelek Isten akaratára, és készségesen megteszem azt, amit tőlem személyesen megkíván.
Ft. Ráduly István Zsolt, Kőhalom