15. március, 2020Igehirdetések No comments

 

   Abban az időben: Jézus Szamaria egyik városába, Szikárba érkezett, közel ahhoz a földhöz, amelyet Jákob adott fiának, Józsefnek. Ott volt Jákob kútja. Mivel Jézus útközben elfáradt, leült a kútnál. Az idő dél felé járt. Közben odajött egy szamariai asszony, hogy vizet merítsen. Jézus megkérte: „Adj innom!” Tanítványai ugyanis elmentek a városba, hogy ennivalót vegyenek. Az asszony elcsodálkozott:

   „Hogyan kérhetsz te, zsidó létedre tőlem, szamariai asszonytól inni?” A zsidók ugyanis nem érintkeznek a szamaritánusokkal.

   Jézus így felelt: „Ha ismernéd Isten ajándékát, és tudnád, hogy ki mondja neked: »Adj innom!«, inkább te kérnéd őt, és ő élő vizet adna neked.”

   Az asszony ezt felelte: „Uram, hiszen vödröd sincs, a kút pedig mély. Honnan vennéd az élő vizet? Csak nem vagy nagyobb Jákob atyánknál, aki nekünk ezt a kutat adta, amelyből ő maga is ivott, meg a fiai és az állatai?”

   Jézus erre megjegyezte: „Mindaz, aki ebből a vízből iszik, újra megszomjazik. De aki abból a vízből iszik, amelyet én adok neki, nem szomjazik meg soha többé. Az a víz, amelyet én adok, örök életre szökellő vízforrás lesz benne.”

   Erre az asszony megkérte: „Uram, add nekem azt a vizet, hogy ne legyek szomjas, és ne kelljen ide járnom vizet meríteni!” Jézus így szólt: „Menj, hívd a férjedet, és jöjj ide!” Az asszony ezt felelte: „Nincs is férjem!”

   Mire Jézus: „Jól mondod, hogy nincs férjed. Mert öt férjed volt, és akid most van, az sem a férjed. Ezt helyesen mondtad.” Ekkor így szólt az asszony: „Uram, látom, hogy próféta vagy! Atyáink ezen a hegyen imádták Istent, ti pedig azt mondjátok, hogy Jeruzsálem az a hely, ahol imádni kell őt.”

   Jézus ezt felelte: „Hidd el nekem, asszony, hogy eljön az óra, amikor az Atyát nem itt és nem is Jeruzsálemben fogjátok imádni. Ti azt imádjátok, akit nem ismertek, mi pedig azt, akit ismerünk, hiszen az üdvösség a zsidóktól ered. De eljön az óra, sőt már itt is van, amikor az igazi imádók lélekben és igazságban imádják az Atyát. Mert az Atya ilyen imádókat vár. Isten ugyanis Lélek, ezért akik őt imádják, lélekben és igazságban kell imádniuk.”

   Az asszony így szólt: „Tudom, hogy eljön a Messiás, akit Krisztusnak neveznek. Ha majd eljön, ő tudtunkra ad mindent.”

   Erre Jézus kijelentette: „Én vagyok az, aki veled beszélek.” Tanítványai éppen visszaérkeztek, és meglepődtek, hogy asszonnyal beszélget. De nem kérdezte meg egyikük sem: „Mit akarsz tőle?”, vagy:

   „Miért beszélgetsz vele?”

   Az asszony pedig otthagyva korsóját, elsietett a városba és elmondta az embereknek: „Gyertek, nézzétek meg azt az embert, aki mindent elmondott, amit tettem! Lehet, hogy ő a Krisztus?” Ki is jöttek a városból, és odagyűltek köréje.

   Közben a tanítványok megkínálták őt: „Mester, egyél!” Jézus azonban ezt mondta nekik: „Van nekem olyan ételem, amelyről ti nem tudtok!” Erre a tanítványok kérdezgetni kezdték egymást: „Talán valaki hozott neki ennivalót?” De Jézus megmagyarázta: „Az én ételem az, hogy megtegyem annak akaratát, aki engem küldött, és hogy befejezzem az ő művét. Ugye, azt mondjátok: Még négy hónap, és itt az aratás. Íme, én azt mondom nektek: Emeljétek fel szemeteket és nézzétek a földeket, aranysárgák már, készek az aratásra. Az arató elnyeri most jutalmát: Begyűjti a termést az örök életre, hogy aki vetett, együtt örülhessen azzal, aki arat. Mert igaza van a közmondásnak: Az egyik vet, a másik arat. Én azért küldtelek titeket, hogy learassátok, amivel nem ti fáradtatok. Mások fáradoztak, ti pedig az ő munkájukba álltatok be.” Abból a városból, a szamaritánusok közül sokan hittek benne, mivel az asszony tanúsította: „Mindent elmondott, amit tettem.” Mikor azután kijöttek hozzá a szamaritánusok, megkérték őt, hogy maradjon náluk. Ott is maradt két napig. Ezután így szóltak az asszonyhoz: „Most már nem a te szavadra hiszünk. Hallottuk őt mi magunk is, és tudjuk, hogy valóban ő a világ Üdvözítője.”

                                                                            János Evangéliuma 4, 5-42

   János evangéliumának központi üzenete Jézus kilétének a tisztázása. Jézus egy Szikarnak nevezett városban találkozott egy vizet hordó szamariai asszonnyal. Beszélgetésük fokozatosan a hitre irányul.

   Jézus kezdeményezi a beszélgetést, erre az asszony megbotránkozik, hiszen tilos volt az érintkezés az izraeliták és a szamariaiak között. Az asszony kérdésére azt válaszolja, hogy igazából nem Neki van szüksége ivóvízre, hanem fordítva. Az asszony ebből a válaszból már sejti, hogy nem hétköznapi emberrel áll szemben. Jézus élő vizet ígér neki. Előbb azonban megbízza, hogy hívja oda férjét. Az asszony őszintén válaszol, nincs megházasodva, illetve vadházasságban él. Jézus pontosan elárulja neki az előző férjeinek a létszámát, erre az asszony meglepődik, és azt gondolja prófétával áll szemben.

   Amikor az istentisztelet igazi helyéről érdeklődik, akkor derül ki, hogy nem a helytől függ az igazi istentisztelet, hanem a lelkülettől.

   Dietrich Bonhoffer a következőket írja az Isten utáni szomjról: ,,Ismerjük a fizikai szomjúságot, amikor hiányzik a víz, ismerjük az élet ás a boldogság utáni szenvedélyes vágyat. De ismeri-e lelkünk az Isten utáni szomjúságot?

   ,,A szamariai asszony felfedezi életében ezt a fajta szomjúságot, amelyet még Jákob kútja sem tud oltani. Sieger Ködernek, egy kortárs német festőnek van egy festménye, melynek címe: ,,A szamariai asszony”. A festmény egy kútnak a mélyén, a víz felszínén visszatükröződő női arcot ábrázol – csakhogy nem egyedül. A nő mellett ott látható Jézusnak az arcképe is, aki a nőre tekint. Ezzel a festő azt szemlélteti ami a nőben lejátszódik. Jézus felszítja a nőben a szomjúságot – azt az érzést, amely mindannyiunkban lappang, csak sokszor nem tudatosítjuk magunkban – és, amikor a nő Jézus szavára magába száll, és felfedezi lelkében, azaz a kút víztükrén saját magát, akkor Jézus nem hagyja őt magára. A nő egy egész kincsesbányát fedez fel magában. Nem ítélkezni kezd a nő eddigi életformája fölött, hanem a jelenlegi életformájában melléje szegődik, és megnyit előtte egy egész új utat, mely eddigi éltének megújulását eredményezheti. Az evangéliumok egyetlen olyan történetet sem említenek, amelyben Jézus bárkit is elítélt vagy megbüntetett volna. Megtanítja őt egészen más szemmel szemlélni a világot.” (Dr. Kovács F. Zsolt; Tíz perc Jézussal)

Ft. Ráduly István Zsolt, Kőhalom

Keresés a honlapon…
Olvass tovább…