18. október, 2021Igehirdetések Hirdessétek: »Elérkezett hozzátok az Isten országa!« bejegyzéshez a hozzászólások lehetősége kikapcsolva

Az apostolok kiválasztása után Jézus kiválasztott más hetvenkét tanítványt, és elküldte őket kettesével maga előtt minden városba és helységbe, ahová menni szándékozott.

Így szólt hozzájuk: „Az aratnivaló sok, de a munkás kevés. Kérjétek hát az aratás Urát, küldjön munkásokat aratásába.
Menjetek! Úgy küldelek titeket, mint bárányokat a farkasok közé. Ne vigyetek magatokkal se erszényt, se tarisznyát, se sarut. Az úton senkit se köszöntsetek.

Ha betértek egy házba, először is ezt mondjátok: »Békesség e háznak!« Ha békesség fia lakik ott, rászáll a ti békességtek, ha nem, visszaszáll rátok. Maradjatok ugyanabban a házban, és azt egyétek és igyátok, amijük van. Mert méltó a munkás a maga bérére. Ne járjatok házról házra.

Ha egy városba érkeztek, és szívesen látnak titeket, egyétek, amit elétek adnak. Gyógyítsátok meg ott a betegeket, és hirdessétek: »Elérkezett hozzátok az Isten országa!«”

Lukács Evangéliuma 10, 1-9

      A mai hányatott időszakokban Jézus missziós megbízása újra meg újra elhangzik számunkra. Fontos, hogy tudatosítsuk magunkban, hogy ezen az úton nem vagyunk egyedül. 

Ferenc pápa csíksomlyói látogatásakor arra bíztatott minket, hogy Járjunk együtt! Ebben a mottóban felfedezhető a missziós parancs: úgy küldelek benneteket, mint bárányokat a farkasok közé. A világ nem mindig nyitott az evangélium befogadására, de a mag, Isten Igéje, ha elhangzik, akkor megérinti a sebzett emberi szíveket. Néha ellenállhatatlanul eljut az emberi lelkek mélyére, máskor falra hányt borsóként érkezik meg. 

Jézus nem a misszió lényegére, hanem annak örömeire, kihívásaira, nehézségeire reflektál. Az elutasítás már megtörtént, de Jézus soha nem adta fel a harcot, hanem tovább folytatta a küldetését. Példájából mi is erőt meríthetünk, hiszen személyes és közösségi harcunk ezen a téren nem lesz soha eredménytelen. 

Nem önmagunkat, álmainkat, projektjeinket kell képviseljük, hanem az evangéliumot. Ezért nem kevesebb, mint Jézus kezeskedik. Milyen jó volna folyamatosan tudatosítani magunkban, hogy Krisztust hirdetjük. Nem a saját erőlködésünkről van szó, hanem a küldetés természetéről. 

A próféták figyelmeztetésül hanyagolták el a köszönést. Küldetésünk meghívás a kitartásra, a kellemetlenségek elviselésére, az elutasítások elfogadására. A világból vagyunk, de a küldetésünk nem a világból való. Természetes annak az ellenállása, a kételye, hiszen már a kezdetekkor megkérdőjelezte Isten üdvözítő tervének a létjogosultságát. 

A keresztény misszió a béke új korszakát indítja el. Krisztus békéjét kell képviseljük ott, ahol széthúzás, zűrzavar, ellenségeskedés uralkodik. Pontosan ezért nem lehet megosztott a szívünk, hiszen ezt csak a Szentlélek kegyelmétől átitatott lélek képes hirdetni, megvalósítani saját és tág környezetében. 

Krisztus békéje azonban nem letaglóz, megaláz, hanem felemel, meghív, békével ajándékoz meg. A siker nem a mi feladatunk, hanem az Istené. Ő majd gyenge emberi képességeinket fel tudja használni arra, hogy másokat megérintsen, magához édesgessen. 

Ft. Ráduly István Zsolt, Kőhalom

Keresés a honlapon…