14. november, 2020Igehirdetések No comments

   Abban az időben: Jézus példabeszédet mondott arról, hogy szüntelenül kell imádkoznunk és nem szabad belefáradnunk. Így szólt: „Az egyik városban élt egy bíró, aki Istentől nem félt és embertől nem tartott.

   Élt abban a városban egy özvegyasszony is. Ez elment hozzá, és kérte: »Szolgáltass nekem igazságot ellenfelemmel szemben.« A bíró egy ideig vonakodott, aztán mégis így szólt magában: »Noha Istentől nem félek, embertől nem tartok, de ez az özvegy annyira terhemre van, hogy igazságot szolgáltatok neki, mert a végén még nekem jön és megver.«”

   Az Úr így szólt: „Hallottátok, hogy mit mond az igazságtalan bíró. Vajon Isten nem szolgáltat igazságot választottjainak, akik éjjel-nappal hozzá folyamodnak? Talán megvárakoztatja őket? Mondom nektek, hamarosan igazságot szolgáltat nekik. Csak az a kérdés, hogy amikor az Emberfia eljön, talál-e hitet a földön?”

                                                               Lukács Evangéliuma 18, 1-8

   Jézus egy különös helyzetet használ fel arra, hogy megmagyarázza az imádság fontosságát. Egy özvegyasszony ügyéről van szó, akit az igazságtalan bíró gyakran mellőzött. Az asszony rátartisága, kitartása azonban meglágyítja az amúgy kemény szívű bírót. Nem tudja kikerülni az igazságszolgáltatást. Vállalnia kell az üggyel kapcsolatos konfrontációkat, nehézségeket. Az özvegyasszony kitartása pozitív hatást gyakorol a bíró életére. Kimozdítja a beletörődöttség, a lanyhulás állapotából. Ugyanígy mások imaélete is pozitív hatással van a társadalomra. Aki imádságos lelkülettel közeledik embertársaihoz, annak biztosítva van Isten segítsége.

   Az ima elsősorban egy olyan párbeszéd Istennel, amely segíti az embert, hogy letegye fölösleges terheit, kimondja magából azokat a feszültségeket, amelyeket önkéntelenül is összeszed a társadalomból, az élete folyamán.

   Ma a hit válságát össze lehetne kötni az imaélet válságával. Sokan nem tudnak imádkozni, bizalmatlanok Istennel szemben. Úgy érzik, hogy korábbi kéréseik süket fülekre találtak. Ettől a negatív tapasztalattól nehezen tudnak elszakadni. Talán nem értették meg, hogy az ima nem csak bizonyos szövegeknek az ismétléséből áll, hanem életünk bizalmas megosztása Istennel. Nem jutottak el tovább a megtanult imák szintjéről. Jézus nem helyhez köti az igazi imádságot, hanem Lélekkel tölti meg. Nem a sok imádság a fontos, hanem egyáltalán, hogy imádkozik az ember.

   Az ima önkéntelenül is megváltoztatja az ember életét. Az ima minőségi idővé alakul, a legértékesebb időtöltése az embernek. Csak a tartós ima hozza meg a várt eredményt. Nem mi beszélgetünk Istennel, hanem Ő szólít meg bennünket. Az igazi imában meghallgatom Istent, kíváncsi vagyok az Ő véleményére, tervére. Ezért nem monológ, hanem dialógus. A párbeszédben az egyik fél figyelmesen hallgatja, amit a másik közölni akar vele. Imádságunk akkor lesz hatékony, ha nemcsak szavainkkal, hanem tetteinkkel is gyakoroljuk az embertársaink iránti szeretetet, tiszteletet.

Ráduly István Zsolt, Kőhalom

Keresés a honlapon…
Olvass tovább…