A hegyi beszédben Jézus így szólt tanítványaihoz:
„Amikor imádkoztok, ne szaporítsátok a szót, mint a pogányok Azt hiszik ugyanis, hogy akkor nyernek meghallgatást, ha sokat beszélnek, Ne utánozzátok őket! Hiszen mennyei Atyátok tudja, mire van szükségtek, még mielőtt kérnétek őt. Ti tehát így imádkozzatok:
Mi Atyánk, aki a mennyekben vagy, szenteltessék meg a te neved; jöjjön el a te országod; legyen meg a te akaratod, amint a mennyben, úgy a földön is. Mindennapi kenyerünket add meg nekünk ma; és bocsásd meg vétkeinket, miképpen mi is megbocsátunk az ellenünk vétkezőknek; és ne vígy minket a kísértésbe, de szabadíts meg a gonosztól!
Mert ha ti megbocsátjátok az embereknek, hogy (ellenetek) vétettek, mennyei Atyátok nektek is megbocsátja bűneiteket. De ha ti nem bocsátotok meg az embereknek, Atyátok sem bocsátja meg nektek bűneiteket.”
Máté Evangéliuma 6,7-15
Jézus idejében sokan azt gondolták, hogy bizonyos imaformulák ismételgetésével sikerül megtörni az istenek akaratát. Ugyanezt a stratégiát akarták alkalmazi Isten esetében is az izraeliták. Az ima viszont sokkal több ennél. Az ima akkor kezdődik, amikor Isten elkezd működni bennünk. Nem mi mondunk Neki valamit, hanem mi arra figyelünk, amit mondani, tenni akar bennünk.
Egy ember element a Mesterhez, hogy mutassa meg neki az Istent. A mester visszahívta másnapra. A tónál sétált, majd derékig levetkőzött és a vízbe ereszkedett. A tanítványt megkérte, hogy kövesse. Majd amikor melléje érkezett belenyomta a vízbe, a víz alatt egy darabig bírta, de egy idő után fuldokolni kezdett. Amikor már látta, hogy már elég volt, akkor kiemelte a tóból, és azt mondta neki: ahogyan a levegőért kapkodtál, úgy kell Isten után is kapkodni.
Az imában mi szorulunk Istenre, és kapunk segítséget. A MI ATYÁNK imádsága összefoglalja számunkra azokat a kérdéseket, amelyekkel biztosan fordulhatunk Istenhez.
Ft. Ráduly István Zsolt, Kőhalom