> Ha hisztek abban, akit küldött - Imalánc.ro
 
2. május, 2022Igehirdetések Ha hisztek abban, akit küldött bejegyzéshez a hozzászólások lehetősége kikapcsolva

A csodálatos kenyérszaporítás utáni napon a Genezáreti-tó túlsó partján maradt népnek eszébe jutott, hogy csak egy bárka volt ott. Tudták, hogy Jézus nem szállt a bárkába tanítványaival; tanítványai ugyanis egyedül hajóztak el.

Közben Tibériásból több bárka jött a hely közelébe, ahol az Úrtól megáldott kenyeret ették.

Amikor tehát a nép nem találta Jézust, sem a tanítványait, bárkába szálltak, és elmentek Kafarnaumba, hogy megkeressék Jézust. Amikor a tó túlsó partján megtalálták, megkérdezték tőle: „Mester, mikor jöttél ide?”

„Bizony, bizony, mondom nektek – felelte Jézus –, nem azért kerestetek, mert csodajeleket láttatok, hanem mert ettetek a kenyérből és jóllaktatok.

Ne olyan eledelért fáradozzatok, amely megromlik, hanem olyanért, amely megmarad az örök életre. Ezt az Emberfia adja nektek, – őt ugyanis az Atya igazolta.”

Erre megkérdezték tőle: „Mit tegyünk, hogy Istennek tetsző dolgot cselekedjünk?”

„Istennek az tetszik – válaszolta Jézus –, ha hisztek abban, akit küldött.”

János Evangéliuma 6,22-29

Jézus hegyi beszéde estébe nyúló volt, ezért nem akarta a népet éhesen hazaküldeni. Apostolainak segítségével mintegy ötezer férfit lakatott jól. Az embereket azonban nem hagyta nyugton Jézus tanítása, tovább akarták hallgatni Őt. Szokása szerint tanítványait előre küldte, hogy csendben elmélkedhessen és imádkozhasson. A nép azonban nem tudta kivárni megérkezését, hanem megelőzte Őt. Ők is csodálkoztak, hogy gyalogszerrel hogyan tudta megtenni ilyen gyorsan az utat.

Valami megérintette őket legbelül Jézus tanításából. Érezték, hogy a kenyérről szóló tanítása újdonság, még senkit sem hallottak erről a témáról így beszélni. Világosan különbséget tesz az égi és a hétköznapi kenyér közt. A kenyér a föld termése és az emberi munka gyümölcse, a mindennapi betevő falatnak a jelképe. Ezért fáradozni, küzdeni kell. Az égi kenyeret azonban a mannához hasonlóan Isten adja ajándékba, ez pedig lényegesen különbözik a földi eledeltől, mert nemcsak a testet, hanem a lelket is táplálja. A nép sokkal jobban éhezett erre a mennyei kenyérre, mint a mindennapi kenyérre. Nem tudták magukban megfogalmazni, hogy mi vezette el őket Jézushoz, de érezték, hogy a tanítása nem ért véget a kenyérszaporítás csodájával. Olyan eledelre volt szükségük, amely lelki éhségüket csillapítja. Megértésükről a Jézusnak feltett kérdésük árulkodik, Istennek tetsző dolgot akartak tenni. Megunták a szokásos tevékenységüket, a mindennapi robotolást, a gürcölést. Ideje most már olyat cselekedni, amely Istennek tetsző, amely az örök életüket biztosítja. Jézus nem egyszerű cselekedetről beszél, hanem egy alapvető döntésről, amely nemcsak a cselekedetek menetét, hanem a teljes életüket meghatározza.

Ft. Ráduly István Zsolt, Kőhalom