Amint elérkezett a húsvéti vacsora órája, Jézus asztalhoz ült apostolaival együtt.
Így szólt hozzájuk: „Vágyva vágytam arra, hogy ezt a húsvéti vacsorát elköltsem veletek, mielőtt szenvedek. Mondom nektek, többé nem eszem ezt, míg be nem teljesedik az Isten országában.” Aztán fogta a kelyhet, hálát adott és így szólt: „Vegyétek, és osszátok szét magatok között. Mondom nektek: nem iszom a szőlőtő terméséből addig, amíg el nem jön az Isten országa.”
Azután kenyeret vett a kezébe, hálát adott, megtörte és odanyújtotta nekik ezekkel a szavakkal: „Ez az én testem, amely értetek adatik. Ezt tegyétek az én emlékezetemre.” Ugyanígy a vacsora végén fogta a kelyhet is és azt mondta: „Ez a kehely az új szövetség az én véremben, amely értetek kiontatik.”
Lukács Evangéliuma 22,14-20
Az utolsó vacsorán Jézus bemutatta az újszövetség egyetlen és örök áldozatát. Ez a vacsora Jézus pászkája, amellyel bevonul az Atya örök otthonába, és bevonja a népét az eszkatologikus vacsora megünneplésébe. Egy belső vágy az, amely ennek az áldozatnak a bemutatására indítja. Megáldja a bort, és szétosztja tanítványai között és utal az új borra, amelyet megdicsőít testében. A kenyér is fontos része ennek az áldozatnak, mert benne jelenik meg az Ő szent teste. A hagyaték pedig az, hogy ezt a vacsorát folytatni kell addig, amíg másodikszor el nem jön.
A szentmisében egyszerre jelenik meg Jézus húsvéti lakomája, és a kereszt áldozata. Egyszerre jelen van a lakoma és az áldozat. Innen ered a szentmise lakoma és áldozati jellege. Krisztus úgy marad újszövetségi népével, hogy az Egyház folytatja az eukarisztia ünneplését.
Ft. Ráduly István Zsolt, Kőhalom