22. november, 2021Igehirdetések Ez azonban mindent odaadott bejegyzéshez a hozzászólások lehetősége kikapcsolva

Jézus egy alkalommal megfigyelte, hogyan dobják a gazdagok adományaikat a templom perselyébe. Közben észrevette, hogy egy szegény özvegyasszony két fillért dobott be.

Erre megjegyezte: „Bizony, mondom nektek, ez a szegény özvegy többet dobott be, mint bárki más. A többiek ugyanis abból adakoztak, amiben bővelkednek, ez azonban mindent odaadott, ami szegénységéből telt: egész megélhetését.”

Lukács Evangéliuma 21, 1-4

      Izraelben különleges bánásmódban részesültek az özvegyek, árvák, betegek. A közösségnek kötelessége volt ezekről anyagilag is gondoskodni. Jézus a Templom perselyénél észreveszi egy özvegyasszonynak a látszólagosan kevés adományát. Semmi rendkívüliség nem észlelhető ebben a tettben, hiszen csak két fillért tett a perselybe, mégis ez a legnagyobb áldozatot jelképezi. Másképpen is megközelíthette volna a kérdést. Miért kell egy özvegyasszony mindenét odaadja azért, hogy egy korhadó vallási intézményt megmentsen? Milyen értelme van az egésznek? Miért nem adta oda a pénzét a koldusoknak, szegényeknek?

      Jézus azonban nem marasztalja el őt ezért a nagy áldozatáért, hanem mindenki számára példaképként állítja. Nem a fölöslegéből, nem a prémiumából adott, hanem teljes havi megélhetését. Abszurd lenne, ha Isten az utolsó fillérét is megkövetelné egy özvegytől. Nem egy kötelezettség teljesítéséről van szó, hanem adományról. Az adakozó mindig szabad az adomány mennyiségét illetően. Bizonyos reklámok, jól meghatározott célok, az intézményben vette bizalom meghozhatja az adakozó kedvét. De senkinek sincs joga valakit az adománya miatt megkritizálni, elmarasztalni. Nagyon tetszik a Don Bosconak a következő mondás: “Ha nincs semmink, nem adunk semmit. Ha kevesünk van, keveset adunk. Ha meg bővelkedünk, annyit adunk, amennyit méltányosnak tartunk. De mindig a felebaráti szeretet vezessen bennünket, nem pedig a saját érdekünk.

Ft. Ráduly István Zsolt, Kőhalom

Keresés a honlapon…