Abban az időben: Jézus maga mellé vette Pétert, Jakabot és (ennek) testvérét Jánost, s külön velük fölment egy magas hegyre. 
Ott elváltozott előttük: az arca ragyogni kezdett, mint a nap, a ruhája pedig vakító fehér lett, mint a fény. És íme, megjelent nekik Mózes és Illés: Jézussal beszélgettek. Ekkor Péter így szólt Jézushoz: „Uram, jó nekünk itt lennünk! Ha akarod, felállítok itt három sátrat, neked egyet, Mózesnek egyet és Illésnek egyet!” Még beszélt, amikor íme, fényes felhő borította be őket, és a felhőből egy hang hallatszott: „Ez az én szeretett Fiam, akiben kedvem telik. Őt hallgassátok!”
Ennek hallatára a tanítványok földre borultak és nagyon megrémültek. De Jézus odament hozzájuk, megérintette őket, és ezt mondta: „Keljetek fel, és ne féljetek!” Amikor szemüket fölemelték, nem láttak mást, csak Jézust egymagát.
A hegyről lejövet Jézus a lelkükre kötötte: „Senkinek se szóljatok a látomásról, míg az Emberfia a holtak közül fel nem támad!”
Máté Evangéliuma 17, 1-9
Jézus életét olvasva valamit megsejtünk Isten belső életéből. A színeváltozásnak az eseménye egy meghitt találkozásnak a története. Ezen a találkozón csakis Jézus belső köre van jelen. Pétert, Jakabot és Jánost választotta ki rejtett én-jének a bemutatására.
Jézus soha nem keresi a megalapozatlan dicsőséget, hatalmat, számára a személyközi kapcsolatok a legfontosabbak. A Tábor hegyén találkozik az ég a földdel. Mózes a törvénynek a képviselője, de azt sem szabad figyelmen kívül hagyni, hogy őt tartják a legnagyobb prófétának.
Mózes egyszerre a törvény és a próféták képviselője. Illés próféta Akháb király idejében élt, és a pogány kultusznak a legerősebb ellenzője volt. Neki nincs külön könyve, hanem a történelmi próféták csoportjához tartozik. Jelenlétükkel ratifikálják Jézus istenségét, és meghitt beszélgetést folytatnak Vele. Érdekes volna azt is tudni, hogy miről beszéltek ők hárman. Péter kezdeti lelkesedésében szeretné hasznossá tenni magát, és a pillanat hevében a sátorépítés ötletével állt elő. A beszélgetést megszakítja Isten szózata, amelyben ismét tanúságot tesz Fia mellett. Számára Jézus jelenti a legfőbb boldogságot. Jézus visszahívja az apostolokat az valóság talajára, és a Messiás-titokkal bízza meg őket.
Nekünk is nehéz elhagyni a elragadtatás kellemes pillanatát, és visszatérni a szürke hétköznapokba. De az Istennel töltött idő újabb lelkesedést, bátorítást jelent mindenki számára. Enélkül lelkileg kiégnénk. Az Atya szózata nekünk és rólunk is szól. Mindannyiunkat különleges szeretetével megérint, bátorít és fölemel.
Ft. Ráduly István Zsolt, Kőhalom