26. április, 2021Igehirdetések Én vagyok az ajtó: aki rajtam keresztül megy be, az üdvözül bejegyzéshez a hozzászólások lehetősége kikapcsolva

   „Bizony, bizony, mondom nektek: Aki nem a kapun megy be a juhok aklába, hanem máshol, az tolvaj és rabló. Aki viszont az ajtón megy be, az a juhok pásztora.

Az őr ajtót nyit neki, a juhok pedig hallgatnak szavára. Nevükön szólítja juhait, és kivezeti őket. Miután mind kivezette, előttük halad, és a juhok követik, mert ismerik a hangját. Az idegent nem követik, sőt elfutnak tőle, mert az idegen hangját nem ismerik.”

   Jézus ezt a hasonlatot mondta nekik, de ők nem értették meg, hogy miről beszél. Jézus ezért így folytatta: „Bizony, bizony, mondom nektek: Én vagyok az ajtó a juhok számára. Akik előttem jöttek, azok tolvajok és rablók. Nem is hallgattak rájuk a juhok. Én vagyok az ajtó: aki rajtam keresztül megy be, az üdvözül, ki- és bejár, s legelőre talál. A tolvaj csak azért jön, hogy lopjon, öljön és pusztítson. Én azért jöttem, hogy életük legyen, és bőségben legyen.”

                                      János Evangéliuma 10,1-10

   Jézus ajtónak nevezi önmagát. Ahhoz, hogy megértsük ennek a szimbólumnak a jelentőségét ismernünk kell a hasonlat hátterét. A pásztorok éjjel az akol bejáratánál feküdtek le, csak a tesükön át tudott valaki behatolni az akolba, illetve kimenni az akolból. Jézus a kapu az Egyház közössége felé. Nemcsak az aklon belüli nyájról gondoskodik, hanem azokról is, akik még nem csatlakoztak a krisztusi közösséghez.

   A mi befogadásunk az Egyházba Krisztus által történik. Ő az első, aki meghív és nyájához kapcsol minket. Olyan, mint az első szerelmi kapcsolat. Ezt az eseményt egy életen át hordozuk magunkban, egy felejthetetlen élmény, amely a szeretett személyhez kapcsol minket.

   Jézus számára minden tagja a közösségnek egyformán fontos. Mindegyiknek ismeri a nevét és a nehézségeit. Ez a törődés és ismeretség kölcsönös, nemcsak a Jó Pásztor ismeri juhait, hanem ők is ismerik a hangját. Pontosan ezért könnyen megtudják különböztetni azt egy betolakodó hangjától. A betolakodóra, farkasra, idegenre nem hallgatnak, mert nem ismerik, nincs meg a bizalmi kapcsolatuk irántuk.

   Krisztus egészen az életének a feláldozásáig megy el a juhaiért. Nem mások veszik el az életét, hanem szeretetből vállalja életének a feláldozását. A közösségen belül is csak azok érik el ennek a krisztusi szeretetnek a hősi szintjét, akik életüket adják barátaikért, a nyáj többi tagjáért. Ezt még Krisztus sem követelheti meg tőlük, hanem önként vállalják szeretetből.

Ft. Ráduly István Zsolt, Kőhalom

Keresés a honlapon…
Olvass tovább…