Abban az időben:
Jézus többször felhívta tanítványai figyelmét arra, hogy neki Jeruzsálembe kell mennie, sokat kell szenvednie a vénektől, főpapoktól és az írástudóktól, megölik, de a harmadik napon feltámad a halálból. Erre Péter félrevonta őt, és óva intette: „Isten ments, Uram! Ez nem történhet veled!” Mire ő Péterhez fordult: „Távozz tőlem, sátán! Botránkoztatsz, mert nem az Isten ügyére van gondod, hanem az emberekére!”
Azután így szólt tanítványaihoz: „Ha valaki követni akar engem, tagadja meg magát, vegye föl keresztjét és kövessen. Mert mindaz, aki meg akarja menteni életét, elveszíti azt; és aki énértem elveszíti életét, megtalálja azt. Mert mit használ az embernek, ha az egész világot megnyeri is, de a lelke kárt szenved? Mit is adhatna az ember cserébe saját lelkéért?
Az Emberfia pedig el fog jönni Atyjának dicsőségében, angyalai kíséretében, és megfizet mindenkinek tettei szerint.”
Máté Evagéliuma 16, 21-27
Jézus követése nem egy leányálom, hanem nehézségekkel, kihívásokkal jár. Jézus nem kíméli meg követőit a kereszttől, hanem azt kérik tőlük, hogy tudatosan vállalják fel és hordozzák azt. Szent Péter egy túlélési stratégiát ajánl a Mesternek. Szerinte túl kockázatos vállalkozás a szenvedések, a keresztek felvállalása.
Jobb volna elmenekülni a szenvedések elől. Ez a fajta stratégia jellemző a mai társadalomra. Henrik Sienkiewicz, Quo vadis Domine? c. regényében Szent Péter menekül a rá váró keresztrefeszítéstől. Az úton találkozik Jézussal, aki Jeruzsálem felé tart. Ekkor kérdezi meg tőle, hogy merre tart. Mint kiderül, Péter helyett megy, hogy újra keresztrefeszítsék. Ennek a hatására Péter visszafordul, és meghal Jézusért.
Életünk egy adott pillanatában nekünk is vissza kell térnünk a kereszthez, mert csak általa jutunk el Istenhez.
Benedetta Bianchi Porro a következőket mondta betegágyán Natalinonak, egy beteg fiatalnak: betegségem egy előrehaladott sorvadás, ami a tanulmányaim befejezése óta egyre jobban súlyosbodik. Süketséggel kezdődött, amit az orvosok eleinte nem akartak elhinni. Sorozatosan buktam meg a nekem legkedvesebb tantárgyakból. 17 éves koromban beiratkoztam az egyetemre. Mire megkaptam az orvosi diplomát, már csak arra volt jó, hogy saját betegségemet látleleteljem. Felismertem az igazságot, hogy Isten létezik, ő a szeretet a hűség, az öröm, a biztonság egészen az idők teljességéig. Ferenc pápa avatta boldoggá 2019 szeptember 14-én. A Covid alatt sok keresztény számára adott erőt, vigasztalást, bátorságot az ő életpéldája.
Ft. Ráduly István Zsolt, Torda