A hegyi beszédben Jézus így szólt tanítványaihoz:
Ha igaz voltotok nem múlja felül az írástudókét és a farizeusokét, nem juthattok be a mennyek országába.
Hallottátok, hogy a régieknek ezt mondták: „Ne ölj!” Aki öl, méltó az ítéletre. Én viszont azt mondom nektek, hogy méltó az ítéletre mindaz, aki haragszik testvérére. Aki azt mondja testvérének: „Te esztelen!”, méltó a főtanács ítéletére. Aki pedig azt mondja: „Te istentelen!”, méltó a kárhozat tüzére.
Ha tehát ajándékot akarsz az oltáron felajánlani, és ott eszedbe jut, hogy testvérednek valami panasza van ellened, hagyd ott ajándékodat az oltár előtt, s menj, előbb békülj ki testvéreddel. Csak azután térj vissza, hogy bemutasd áldozatodat!
Ellenfeleddel szemben légy békülékeny, amikor még úton vagy vele, nehogy átadjon a bírónak, a bíró pedig a börtönőrnek, és a börtönbe vessenek. Bizony, mondom neked, ki nem jössz onnan, míg az utolsó garast is meg nem fizeted.
Máté Evangéliuma 5, 20-26
Jézus komolyan veszi a felebaráti szeretet törvényét, nemcsak a bűnös tettet ítéli el, hanem mérlegre teszi a tettet megelőző indokokat, okokat, indulatokat.
A bűnös tettet gyakran a rendetlen vágyak, ösztönzések előzik meg. Ezeket érdemes komolyan venni, mert idővel krónikussá válhatnak. A felgyülemlett harag, neheztelés komoly testi-lelki betegségeket okozhat. Lelki szempontból is fontos a kiengesztelődés, mert hozzájárulhat a lelki egyensúly megtartásához.
Jézust mindig is érdekelték azok a motivációk, hátterek, amelyek később meghatározták a bűnös tettének alakulását. A bűnöst soha nem ítélte el, hanem annak az elkövetett bűnét. Nagyon jól tudta hogy a bűnös büntetése nem egy felülről érkező villámlás, leszámolás, hanem az elkövetett bűnnek a közvetlen következménye.
Isten előtt csak akkor lehet kedves imádságunk, mindenféle vallásos cselekményünk, ha képesek vagyunk másokkal kiengesztelődni. Istennél gyakran az igazságosság az irgalmasságban nyilvánul meg. Ő csak az irgalmasság által tud igazságos lenni. Pontosan ezért hív meg ma is bennünket arra, hogy ami igazságosságunk haladja meg a kicsinyesen gondolkozó, sérelmeit állandóan felelevenítő személyekét. Csak akkor tudunk sebeinkből meggyógyulni, ha nyitottak vagyunk a megbocsátásra.
Ft. Ráduly István Zsolt, Kőhalom