14. március, 2020Igehirdetések No comments

   Azokban a napokban vámosok és bűnösök jöttek Jézushoz, hogy hallgassák őt. A farizeusok és az írástudók méltatlankodtak miatta. „Ez szóba áll bűnösökkel, sőt eszik is velük” – mondták. Jézus erre a következő példabeszédet mondta nekik:

   „Egy embernek két fia volt, A fiatalabbik egyszer így szólt apjához: Atyám, add ki nekem az örökség rám eső részét. Erre ő szétosztotta köztük vagyonát. Nem sokkal ezután a fiatalabbik összeszedte mindenét, és elment egy távoli országba. Ott léha életet élt, és eltékozolta vagyonát. Amikor mindenét elpazarolta, az országban nagy éhínség támadt, s ő maga is nélkülözni kezdett. Erre elment és elszegődött egy ottani gazdához. Az kiküldte a tanyájára, hogy őrizze a sertéseket. Szívesen megtöltötte volna gyomrát a sertések eledelével, de még abból sem adtak neki. Ekkor magába szállt: »Atyám házában hány napszámos bővelkedik kenyérben – mondta –, én meg itt éhen halok. Felkelek, atyámhoz megyek, és azt mondom neki: Atyám, vétkeztem az ég ellen és teellened. Arra már nem vagyok méltó, hogy fiadnak nevezz, csak béreseid közé fogadj be.«

   Azonnal útra is kelt, és visszatért atyjához. Atyja már messziről meglátta, és megesett rajta a szíve. Eléje sietett, nyakába borult, és megcsókolta. Ekkor a fiú megszólalt: »Atyám, vétkeztem az ég ellen és teellened. Arra már nem vagyok méltó, hogy fiadnak nevezz.« Az atya odaszólt a szolgáknak: Hozzátok hamar a legdrágább ruhát, és adjátok rá. Húzzatok gyűrűt az ujjára és sarut a lábára.

   Vezessétek elő a hizlalt borjút, és vágjátok le. Együnk és vigadjunk, hisz fiam halott volt és életre kelt, elveszett és megkerült.« Erre vigadozni kezdtek.

   Az idősebbik fiú kint volt a mezőn. Amikor hazatérőben közeledett a házhoz, meghallotta a zeneszót és a táncot. Szólt az egyik szolgának, és megkérdezte: »Mi történt?« »Megjött az öcséd, és atyád levágatta a hizlalt borjút, mivel épségben visszakapta őt« – felelte a szolga. Erre az idősebbik fiú megharagudott, és nem akart bemenni. Ezért atyja kijött és kérlelni kezdte. De ő szemére vetette atyjának: »Látod, én annyi éve szolgálok neked, és egyszer sem szegtem meg parancsodat. És te nekem még egy gödölyét sem adtál soha, hogy mulathassak egyet a barátaimmal. Most pedig, hogy ez a te fiad, aki vagyonodat rossz nőkre pazarolta, megjött, hizlalt borjút vágattál le neki.«

   Ő erre azt mondta: »Fiam, te mindig itt vagy velem, és mindenem a tied. De most úgy illett, hogy vigadjunk és örüljünk, mert ez a te öcséd meghalt és most életre kelt, elveszett és újra megkerült.«”

                                                                               Lukács Evangéliuma 15, 1-3.11-32

   Jézus idejében két csoportra osztották az embereket, az igazakra, tisztákra és a bűnösökre, illetve tisztátalanokra. Jézus azonban másképpen látja az embert. Számára nincsenek elveszett személyek, mindenki egyforma eséllyel indul az üdvösség útján. Ellenfeleinek nem közvetlen módon válaszol, hanem egy gyönyörű példabeszéden keresztül. A tékozló fiú története több síkon mozog, és minden szereplőnek megvan a maga jól meghatározott helye. A tékozló fiú a legfiatalabb a szereplők közül, utána korban következik a bátyja, majd az édesapja. A kisebbik fiú kérése egyenlő egy árulással. Olyan dolgot követel apjától, amelyhez jogilag sincs fedezete, de meghaladja kompetenciáját is. Az apa azonban rendhagyóan reagál erre a rendkívüli kérésre. Nem oktatja ki, nem bünteti meg, hiszen hatalmában állt volna ezt megtenni, hanem elengedi. Az apa az elengedésnek a nagy művésze. Nem ragaszkodik sem fiához, sem a vagyonához. A fiú még nem tudja teljesen felmérni tettének a súlyát, ezt csak a végkifejletben érti meg.

   A távoli ország lehet az elidegenedés jelképe. A fiú nemcsak apjától, hanem a közvetlen környezetétől is elidegenedik. Ez a szakadás a tékozlással éri el a mélypontját. Az idegen ország mostoha körülményei lelkileg és testileg megtörik, elveszíti önmagát és életének viszonyítási pontjait. És a lelki válság legmélyebb pontján tudatosodik benne korábbi életének a szépsége, a méltósága, az értéke. Otthon szeretettel, tisztelettel volt körülvéve, atyja szolgái úgy néztek rá, mint egy kiválasztottra, kiváltásgosra. Az idegenben elveszíti korábbi kiváltságait, méltóságát.

   Az apa reakció megint rendhagyó, mert nem fejmosással fogadja, hanem irgalmas szeretetével, visszaadja fiának a korábbi méltóságát. Gyűrűt húz az újjára, ezzel nemcsak visszaállítja a fiúságba, hanem rangot is ad neki. Ebben a példabeszédben nemcsak a fiú tékozló, hanem az édesapja is. Ő elherdálta atyja vagyonát, fiúi méltóságát, az apja eltékozolta a jogát, elmulasztotta az igazságszolgáltatást.

   Az idősebb fiú pedig a legnagyobb vesztes, mert nem ismeri a megbocsátás hatalmát, nem tud másokkal együtt örvendeni, munkáját szolgalelkűségből végzi. Neheztel apjára, mert kegyet gyakorolt testvérével, aki nemcsak az apja, hanem a neki kijáró vagyon részét is elherdálta. Reakciójában ugyanolyan idegen és távoli, mint tékozló testvére, aki bár elveszett, de megtalálták. Azok a keresztények jutnak eszembe, akik mindig mások életével, kegyelmeivel foglalkoznak, és szem elől vesztik saját életüket, Istentől kapott kegyelmeiket. Nem tudnak együtt örvendeni a megtérő bűnösnek, mert akkor be kellene ismerjék, saját gonoszságukat, irgalmatlan természetüket.

   A példabeszéd közvetlen hallgatói így jobban megértették Jézus sajátos viselkedését a megbélyegzett emberekkel szemben. Istennek mindannyian adósai vagyunk, és igazából neki köszönhetjük jelenlegi helyzetünket. Mi viszont vagy elidealizáljuk, vagy elbagatelizáljuk az istenadta kegyelmeinket.

Ft. Ráduly István Zsolt, Kőhalom

Keresés a honlapon…
Olvass tovább…