A názáreti zsinagógában Jézus így beszélt a néphez: 
„Bizony mondom nektek, hogy egy próféta sem kedves a maga hazájában. Igazán mondom nektek, sok özvegy élt Izraelben Illés idejében, amikor az ég három évre és hat hónapra bezárult, úgyhogy nagy éhínség támadt az egész Földön. De közülük egyikhez sem kapott Illés küldetést, csak a szidoni Száreptában élő özvegyasszonyhoz.
Ugyanígy Elizeus próféta korában is sok leprás élt Izraelben, s egyikük sem tisztult meg, csak a szíriai Námán.”
Ezt hallva, a zsinagógában mind haragra gerjedtek. Felugrottak, kiűzték Jézust a városon kívülre, és fölvezették arra a hegyre, amelyen városuk épült, a szakadék szélére, hogy letaszítsák. De ő áthaladt közöttük, és eltávozott.
Lukács Evangéliuma 4, 24-30
Jézus az ószövetségi próféták elutasításában láttatja meg saját elutasításának párhuzamait. Már az ószövetségben is Isten arra törekedett, hogy választás elé állítsa népét. A próféták sorozatos elutasítása miatt sem mond le népéről, hanem minden lépést megtett annak érdekében hogy népét, és annak jövőjét biztonságba helyezze.
A názáreti zsinagógában történő visszautasítást Jézus úgy éli meg, mint a próféták saját korukban. Nem esik kétségbe, hanem olyan konkrét esetekre hivatkozik amikor Isten terve népén kívül is megvalósult. Istennek nincs szüksége egy bizonyos népre, hogy tervét kivitelezhesse.
Jézus beszédére a reakció az erőszak. A nép világosan megértette az ószövetségi párhuzamot, amely az ő esetükben is megismétlődött. ebből a helyzetből nem láttak más kiutat mint azt, hogy az erőszak eszközéhez folyamodjanak, és megtámadják Jézust. Tervük azonban meghiúsult, mert Jézus ideje még nem érkezett el. Most is Isten terve a saját dinamikája szerint érvényesült. Semmilyen emberi próbálkozás nem tudja megváltoztatni Isten akaratát. Isten az emberi akarattól függetlenül mindig érvényre tudja vinni tervét.
Ft. Ráduly István Zsolt, Kőhalom