Azokban a napokban Mária útra kelt, és a hegyek közé, Júda egyik városába sietett. Belépett Zakariás házába, és köszöntötte Erzsébetet.
Amikor Erzsébet meghallotta Mária köszöntését, szíve alatt megmozdult a magzat, és a Szentlélek betöltötte Erzsébetet. Hangos szóval így kiáltott: „Áldott vagy te az asszonyok között, és áldott a te méhednek gyümölcse? De hogyan lehet az, hogy Uramnak anyja látogat el hozzám? Mert íme, amikor fülembe csendült köszöntésed szava, örvendezve felujjongott méhemben a magzat! Boldog, aki hitt annak beteljesedésében, amit az Úr mondott neki!”
Mária megszólalt: „Magasztalja lelkem az Urat, és szívem ujjong megváltó Istenemben! Mert tekintetre méltatta alázatos szolgálóleányát, lám, ezentúl boldognak hirdet engem minden nemzedék. Nagy dolgokat művelt velem a Hatalmas, szentséges az ő neve! Irgalma nemzedékről nemzedékre száll, mindazokra, akik félik őt.
Nagyszerű dolgot tett karja ereje, széjjelszórta mind a gőgös szívűeket. Lesöpörte trónjukról a hatalmasokat, és felmagasztalta az alázatosakat. Az éhezőket elhalmozta minden jóval, de a gazdagokat elküldte üres kézzel. Felkarolta gyermekét, Izraelt, megemlékezve irgalmasságáról, amint atyáinknak megígérte: Ábrahámnak és utódainak mindörökre!”
Mária ott maradt még körülbelül három hónapig, azután visszatért az otthonába.
Lukács Evangéliuma 1, 39-56
Az evangélista Mária Erzsébetnél tett látogatásával Keresztelő Szent János gyermekségtörténetébe akarja beleötvözni Jézus gyermekségtörténetét. Mária Isten iránti háláját és szeretetét egy Magasztaló himnusszal fejezi ki. A szövegben szereplő az igealakok Isten tulajdonságait sorolják fel. Nem szociális kérdésekre akar választ adni, hanem az üdvösség új rendjébe helyezi a megszólítottakat.
Mária egyedülállóságát fejezi ki a mennybemenetelének az ünnepe. Ő nem csak engedelmes hallgatója volt az evangéliumnak, hanem tevékeny hirdetője. Mennybemenetelével Krisztusra és életünk végső céljára mutat. A mennyben ránk is hasonló módon számítanak. Mindenkinek van bőven helye, de nem mindenkinek sikerül azt lefoglalnia. A II. Vatikáni zsinat szerint Mária „minden hatása az üdvösség rendjében Krisztus túláradó érdemeiből fakad“. Ő az Isten kegyelmének a mesterműve. Ő irgalmas anyánk, aki ma is közbenjár értünk Istennél. Ha eszünkbe jut a szent bernát-i imádság akkor hisszük, hogy Mária soha senkit nem hagyott magára, hanem minden hozzá fordulón segített.
Az Egyház mindig hitt Mária hatékony segítségében, ezért kérte Őt a nehéz időszakokban, és ezért tartja Őt mennybe felvett, mennyben megkoronázott királynőjének. Mária végigharcolta földi pályafutását, ezért nem csak vár rá az élet győzelmi koszorúja, hanem már megkapta Istentől. Mennybe felvett királynő, könyörögj érettünk!
Ft. Ráduly István Zsolt, Kőhalom