25. szeptember, 2020Igehirdetések No comments

   Amikor egyszer Jézus egyedül imádkozott, és csak tanítványai voltak vele, megkérdezte tőlük: „Kinek tartanak engem az emberek?” Ők így válaszoltak: „Van, aki Keresztelő Jánosnak, van, aki Illésnek, mások szerint viszont a régi próféták közül támadt fel valaki.”

   Ő tovább kérdezte: „Hát ti kinek tartotok engem?” Péter válaszolt: „Az Isten Fölkentjének.”

    Jézus rájuk parancsolt, hogy ezt ne mondják el senkinek. Majd hozzáfűzte: „Az Emberfiának sokat kell szenvednie. A vének, főpapok és írástudók elvetik őt, megölik, de harmadnapra feltámad.”

                                                      Lukács Evangéliuma 9, 18-22

   Egy remete és egy vadász találkoztak az erdőben. A remete azt mondta, hogy teljes erővel Istent keresi, a vadász pedig azt mondta neki, hogy ő teljes lényével a vadat keresi. Milyen csodálatos az emberi élet, hiszen mindannyian harcolunk valamiért, keresünk valamit. Mi sem tudjuk pontosabban, hogy mit, de érezzük, hogy létezik egy nemesebb cél, értelem az életünkben.

   Szent Péter nem Illés prófétát, nem Keresztelő Szent Jánost kereste, mert tudta, hogy ők már meghaltak, hanem az élő Krisztust. Számára később lett világos, hogy Jézus nem egy csodaorvos, egyik a híres tanítók közül, hanem Isten valóságos Fölkentje, azaz hozzánk elküldött prófétája és királya. Péter nem emberi okoskodásával értette meg Jézus életének a lényegét, hanem a későbben tapasztalt események fényében jött rá.

   Jézus azonban mindezeket titokban tartotta mindaddig, amíg a kereszten legyőzte a halált és a bűnt. A messiási titok a húsvéti események fényében vált érthetővé az apostolok számára is. Krisztus fölkentségében jelen van a saját szenvedése, halála és feltámadása. Nem a trónon lett királlyá, hanem a kereszten.

Ft. Ráduly István Zsolt, Kőhalom

Keresés a honlapon…
Olvass tovább…