Jézus egyszer lement Kafarnaumba, Galilea egyik városába, és szombaton ott tanított. Tanítása ámulatba ejtett mindenkit, mert szavának hatalma volt.
Volt ott a zsinagógában egy tisztátalan lélektől megszállt ember, aki így kiáltozott: „El innen! Mi dolgunk veled, názáreti Jézus? Azért jöttél, hogy elveszíts minket? Tudom, ki vagy: az Isten Szentje.” Jézus ráparancsolt: „Némulj el, és menj ki belőle!” Erre az ördög a földre sújtotta az embert, és kiment belőle, anélkül hogy bajt okozott volna neki.
Csodálkozás fogta el valamennyiüket, és egymás közt ezt mondogatták: „Mi ez? Akkora hatalommal és erővel parancsol a tisztátalan lelkeknek, hogy kimennek a megszállottakból.”
Ennek híre elterjedt az egész környéken.
Lukács Evangéliuma 4, 31-37
Lukács az ördögűzések beszámolóiban összefoglalja Jézusról és a gonoszról szóló mondanivalóját. Az ördögűzésekben Isten hatalma nyilvánult meg. Jézus szavainak is akkora hatása és ereje van, hogy felér egy ördögűzéssel. Amikor az Egyház által jóváhagyot imaórák liturgiáját végezzük, akkor egyúttal felvértezzük magunkat a gonosz elleni küzdelemben. A szentírási részek, az egyházatyák tanításai, a zsolárok szavai, a különböző himnuszok és kantikumok, olyan imák, amelyek Jézus szavaihoz hasonlóan megvédenek a gonosz lélek működésétől.
Jézus szombaton végzi az ördögűzést, ezzel rámutat arra, hogy Isten ura a szombatnak is. Az ember Jézus által tisztul meg lelkileg. Jézus Isten szentje, ez derült ki az ördög provokációjából. Az örödögöt parancsoló szóval hallgattata el, ez egy olyan szakkifejezés, amely Lukács evangéliumában kifejezi Beliálnak és hordáinak a vereségét.
Jézus tanítása egyensúlyba kerül ördögűzői hatalmával. Benne megvalósulni látszik a próféták jövendölése. Isten volt Izrael szentje, akit háromszor szentnek neveztek. Ez a megnevezés most már alkalmazható Jézusra is, akit a Lélek indított a pusztába, és aki a Lélek segítségével űzte ki az ördögöket.
Ft. Ráduly István Zsolt, Torda