10. november, 2020Igehirdetések No comments

   Abban az időben Jézus így szólt tanítványaihoz:

   Melyiktek mondja béresének vagy bojtárjának, amikor a mezőről hazajön: „Gyere ide tüstént, és ülj asztalhoz.” Nem ezt mondja-e inkább:

   „Készíts nekem vacsorát, övezd fel magadat, és szolgálj ki, amíg eszem és iszom! Aztán majd ehetsz és ihatsz te is?” S talán megköszöni a szolgának, hogy teljesítette parancsait? Így ti is, amikor megteszitek, amit parancsoltak nektek, mondjátok: haszontalan szolgák vagyunk, hiszen csak azt tettük, ami a kötelességünk volt.

                                Lukács Evangéliuma 17,7-10

   Miután a tanítványok hitük növelését kérték Jézustól, a szolgálatról kapnak tanítást. A szolgálat helyes szelleme Jézustól származik. Nem uralkodni jött, hanem szolgálni, követői sem viselkedhetnek másképpen. Jézus a kötelességtudatot hangsúlyozza ki. A tanítványok nem a saját elképzeléseiket kell megvalósítsák, hanem Krisztus akaratát. Az elvégzett igehirdetés után sem követelhetnek külön felszolgálást. Elsősorban az Úr dolgaiban kell legyenek (Lk 1, 49c). Ezen kívül minden más terv, elképzelés fölösleges.

   Bruno Ferrero egyik rövid történetében a kötelességtudatról beszél. A történet címe, Szultán, az öreg kutya. Szultánt megöregedett a gazdája meg akarta ölni. A farkas egy kedvező ajánlattal állt eléje. Amikor a gazda kint az erdőben dolgozik, akkor rátámad annak a gyermekére, és Szultán kimenekíti a karmai közül. Tetszett az ötlet Szultánnak, főleg mert így újra bebizonyíthatta gazdájának, hogy még hasznára lehet. Másnap reggel a gazdája és a felesége az erdőben vágták a friss füvet, amikor a farkas kiosont az erdőből, és a sövény mellett elhelyezett kosárban fekvő gyermeket elrabolta. Szultán utána eredt, és a megállapodás szerint megtalálta a gyermeket az erdőben, és visszavitte a gazdájához. A gazda ezért megkegyelmezett neki. Szultán elment az erdőbe, hogy megköszönje a farkasnak a segítséget. De a farkas nem volt megelégedve egy egyszerű ,,köszönömmel”, hanem cserébe azt kérte, hogy gazdájának a nyájából ellophasson egy bárányt. Szultán nem nyugodott bele a kérésbe, és nem akarta segíteni a farkast ebben a kényszerű helyzetben.

   Másnap a kutya amikor észrevette a farkast éktelen ugatásba kezedett, a gazdája pedig ostorral elkergette a farkast. A farkas a vaddisznót küldte el, hogy kihívja párbajra az öreg kutyát. A párbajra csak egy háromlábú macskát kapott erősítésnek. Ellenfelei azt hitték, hogy egy kardot fog a kezében, amikor meglátták a macska felegyenesedett farkát. A vaddisznó az avarba menekült, a farkas felfutott egy fára. A vaddisznó nem jól bújt el, mert a füle kilógott a lehullot levelek közül. A macska ráugrott, és ráharapott a fülére, mert azt gondotla két szürke egeret lát. A vaddisznó futásnak eredt és elárulta a farkas búvóhelyét. A farkas pedig szégyenében békét kötött velük.

   Az igazi tanítvány a körülmények megváltozása után is hűséges marad Mesteréhez. Nem alakul a helyzet után, hanem mindig a hűséghez tartja magát. Csak így érdemes Jézus tanítványának maradni.

T. Ráduly István Zsolt, Kőhalom

Keresés a honlapon…
Olvass tovább…