19. január, 2021Igehirdetések Bement az Isten házába bejegyzéshez a hozzászólások lehetősége kikapcsolva

   Egyszer, amikor az Úr szombaton vetések között járt, tanítványai útközben tépdesni kezdték a kalászokat. Ezért a farizeusok megszólították: „Nézd, olyat tesznek szombaton, amit nem szabad!”

   Jézus ezt felelte nekik: „Sohasem olvastátok, mit tett Dávid, amikor társaival együtt nélkülözött és éhezett? Abjatár főpap idejében bement az Isten házába, és megette a megszentelt kenyereket, és adott belőle társainak is, pedig ezeket a kenyereket csak a papoknak volt szabad megenniük.”

   Majd ezt mondta nekik: „A szombat van az emberért, nem az ember a szombatért. Azért az Emberfia ura a szombatnak is.”

                                                 Márk Evangéliuma 2, 23-28

   A történet talán arra akar fényt deríteni, hogy egyesek milyen aprólékosan betartott(-tatt)ák a szombati kenyérkészítés tilalmát. Az apostolok igazából nem végeztek szolgai munkát, hiszen a kalásszedegetést nem lehet szoros értelemben aratásnak minősíteni. Lehetséges, hogy a szántóföldig megtett távolság miatt találtak kifogást. Jézusról nem állítja az evangéliumi szakasz, hogy apostolaihoz hasonló módon járt volna el. Mégis Őt kérik számon.

   Az ószövetségi párhuzam más összefüggésben talál a történettel. Mindkét esetben nagy vezérről van szó, aki engedélyt ad a tiltott étel elfogyasztásáról, hogy segítsen társain. Dávid király azonban nem erőszakkal szerezte meg az áldozatra kihelyezett tizenkét kenyeret, hanem Abjatár ajánlotta fel őket, ezért a gesztusáért meg kellett lakolnia társaival együtt.

   Jézus a betű mögötti lélekre akarja felhívni a figyelmet. Bármennyire is fontos egy intézményesített előírás, nem írhatja felül az emberséget, a nagylelkűséget, az odafigyelést. Jézus az első ember, aki felülírja a szombati parancsot, ugyanakkor a parancs érte van. Ő fontosabb minden vallási, rituális előírásnál. Az irgalmas szamaritánus története sejlik fel, amelyben a vallási élet képviselői hivatalos intéznivalóikra hivatkozva elmulasztják a legfontosabb parancsot: a szeretet parancsát.

   Egy törvény, előírás csak akkor lesz méltányos, ha a teljes embert szolgálja, és nem korlátozza az ember szabadságát, illetve a szeretetgyakorlatát. Ilyen értelemben valóban a törvény kell biztosítsa az ember szabadságát, mert pontosan ez lenne a célja.

Ráduly István Zsolt, Kőhalom

Keresés a honlapon…
Olvass tovább…