9. január, 2021Igehirdetések No comments

   Miután Jézus jóllakatott ötezer embert, nyomban felszólította tanítványait, hogy szálljanak a bárkába, és keljenek át a túlsó partra, Betszaidába, amíg ő hazaküldi a tömeget.

   Miután elbúcsúzott tőlük, fölment egy hegyre, hogy imádkozzék. Közben beesteledett, A bárka mélyen benn járt a tavon, ő pedig egyedül maradt a parton. Amikor látta, mennyire küszködnek az evezéssel – ellenszelük volt ugyanis –, az éjszaka negyedik őrváltása idején, a vízen járva feléjük indult. El akarta kerülni őket. Amikor meglátták, hogy a vízen jár, azt hitték, kísértet; elkezdtek kiabálni, mert mindnyájan látták őt, és megrémültek.

   Ő azonban mindjárt odafordult hozzájuk, és így szólt: „Bátorság! Én vagyok, ne féljetek.” Aztán beszállt hozzájuk a bárkába, mire a szél elállt. Azok egészen magukon kívül voltak a csodálkozástól, mert nem okultak a kenyérszaporításból, és szívük még érzéketlen volt.

                                            Márk Evangélista 6, 45-52

   Egy mai influencer rákérdezne arra, hogy honnan volt Jézusnak elegendő energiája ahhoz, egy teljes napot tanítson, tömegeket jóllakasson. A választ megkapjuk a kenyérszaporítás utáni részben. Miután tanított és tömegeket jóllakatott, előre küldte apostolait, Ő pedig fölment egy hegyre imádkozni. Innen származik Jézus valódi energiája. Nem a helyi pletykákkal, hírekkel foglalkozott, hanem az Atyával való kapcsolattartással. Másik helyen be is vallotta, hogy a mindennapi kenyere az Atya akaratának a teljesítése.

   Az apostolok magukra maradva eltávolodtak a csoda helyszínéről, és a Genezáreti-tavon bárkába ültek, és késő éjjeli utazásba kezdtek. Az éjjeli utazás valahogyan sejtette velük a küszöbön álló veszélyeket. Az ellenszél megnehezítette az evezést, és ráadásul már hallucinálni is kezdtek. Nem az Atyával foglalkoztak, hanem egyéni életük megmentésével. Mintha nem is lettek volna szemtanúi a kenyérszaporításnak, hiszen pánik vett erőt rajtuk. Nehéz, kiszámíthatatlan helyzetekben mi is a pánikba menekülünk. Ez a kényelmesebb megoldás, nem merünk szembenézni a valós helyzettel, hárítunk, illetve áttoljuk a keletkező bajokat, gondokat.

   Már valószínű sokat küzdöttek a hullámokkal, amikor éjjel három óra körül megjelent előttük Jézus. A fáradtság és a pánik hatására nem ismerték fel Őt. Csakis Jézus jelenléte oszlatta el félelmeiket, oldotta fel görcsösségüket. Ebből az esetből megértették, hogy még nem voltak felkészülve az igazi küldetésükre, még emberi módon próbáltak megoldást találni problémájukra.

   Jézussal való találkozásuk megváltoztatta lelki feldúltságuk állapotát, lecsendesítette belső viharaikat. A tavon levő vihar lelki feszültségeiknek a külső szimbólumává vált. Először belül kellett lecsendesedjenek, ahhoz hogy felfedezhessék a külső tényezőknek a másodlagos szerepét.

Ráduly István Zsolt, Kőhalom

Keresés a honlapon…
Olvass tovább…