20. szeptember, 2020Igehirdetések No comments

   Abban az időben Jézus ezt a példabeszédet mondta tanítványainak: A mennyek országa olyan, mint amikor egy gazda kora reggel kiment, hogy szőlőjébe munkásokat fogadjon.

Miután napi egy dénárban megegyezett a munkásokkal, elküldte őket a szőlőjébe. A harmadik óra körül megint kiment, s látta, hogy mások is ácsorognak ott tétlenül a piactéren. Ezt mondta nekik: „Menjetek ti is a szőlőmbe, és ami jár, megadom majd nektek.” Azok el is mentek. Majd a hatodik és a kilencedik órában újra kiment és ugyanígy cselekedett. Kiment végül a tizenegyedik óra körül is, és újabb ácsorgókat talált. Megkérdezte tőlük: „Miért álldogáltok itt egész nap tétlenül?” Azok ezt válaszolták: „Mert senki sem fogadott fel minket.” Erre azt mondta nekik: „Menjetek ti is a szőlőmbe!”

   Amikor beesteledett, a szőlősgazda így szólt intézőjéhez: „Hívd össze a munkásokat, és add ki a bérüket, az utolsókon kezdve az elsőkig!” Először azok jöttek tehát, akik a tizenegyedik óra körül kezdtek, és egy-egy dénárt kaptak. Amikor az elsők jöttek, azt hitték, hogy nekik többet fognak adni, de ők is csak egy-egy dénárt kaptak. Amikor átvették, zúgolódni kezdtek a gazda ellen: „Ezek az utolsók csak egy órát dolgoztak, és ugyanúgy bántál velük, mint velünk, akik a nap terhét és hevét viseltük!” Ő azonban ezt felelte az egyiküknek: „Barátom, nem vagyok igazságtalan veled. Nem egy dénárban egyeztél meg velem? Ami a tied, fogd és menj! Talán azzal, ami az enyém, nem tehetem azt, amit akarok? Vagy rossz szemmel nézed, hogy én jó vagyok?”

                               Máté Evangéliuma 20, 1-16a

   Ez a példabeszéd elsősorban azoknak szól, akik a legelső órában, azaz a hatodik órában hallgattak a hívó szóra. Ők vonakodás nélkül beálltak az Úr szőlőjébe. A többiek valamilyen okból kifolyólag más hivatást akartak választani. De a remélt alkalmazás, eredeti elképzelés nem sikerült. Az Isten ezekről sem feledkezett meg. Amikor látta, hogy eredeti elképzeléseik nem valósultak meg, akkor még egy próbát tett velük, nem akarta, hogy hivatás nélkül maradjanak. Most már a kényszerállapot hatására válaszoltak igen-nel. Mindenki egy dénárt kapott, ami egy napi bérnek az összegének felelt meg.

   Az első órában meghívottak azért neheztelnek társaikra, mert ugyanannyi napbért, azaz kegyelmet kaptak hivatásukhoz, mint ők. Isten azonban nem tartozik senkinek elszámolással. Kegyelmi adományaival szabadon rendelkezik, mindenkinek annyit ad, amennyi hivatásához szükséges. Nem hasonlítja össze a korábban meghívottakat a későbbi meghívottakkal. Előtte mindegyiknek egyforma az értéke. Nem tesz kölönbséget a meghívottak között. Ez a fajta összehasonlítgatás az emberi gyengeségnek köszönhető. Mi gyakran hajlamosak vagyunk az összehasonlítgatásra, amikor saját teljesítményünket többre tartjuk, mint a másokét. Ilyenkor azonban nemcsak az illető személy teljesítményét értékeljük ki, hanem Istent is számonkérjük.

   Valószínű az első keresztények azt gondolták, hogy több megbecsülést, elismerést érdemelnek a pogányságból megtértekkel szemben. Azt gondolták, hogy mindenben őket illeti meg az elsőbbség. Isten azonban más logika szerint választotta ki a meghívottakat. Az ő szemében mindenki egyforma kötelességekkel és jogokkal rendelkezik.

Ft. Ráduly István Zsolt, Kőhalom

Keresés a honlapon…
Olvass tovább…