16. szeptember, 2020Igehirdetések No comments

   Egy alkalommal Jézus így szólt a néphez:

   Kihez hasonlítsam e nemzedék fiait? Kihez is hasonlítanak? Olyanok, mint az utcán tanyázó gyermekek, akik így kiáltoznak egymáshoz:
Furulyáztunk, de nem táncoltatok.

   Siránkoztunk, de nem zokogtatok.

   Eljött Keresztelő János: kenyeret nem eszik, bort nem iszik. Erre azt mondjátok: „Ördöge van.” Eljött az Emberfia, eszik és iszik. Erre meg azt mondjátok: „Nézd a falánk és borissza embert, a vámosok és a bűnösök barátját!”
Az Isten bölcsességét azonban fiai igazolták.

                                                 Lukács Evangéliuma 7, 31-35

   Jézus a gyermekek makacsságának képével akarja bemutatni a válaszott nép viselkedését. A bölcs gyermekek képe, Keresztelőt és Jézust eleveníti meg. Mindent kipróbáltak a nézők megmozgatására, de minden kísérletük kudarcba fulladt. Egy olyan patt helyzet alakult ki, amelyért nem az előadók a hibásak, hanem a hallgatóság. Semmilyen módszerrel nem lehetett őket kimozdítani a saját világukból. Egy olyan zárt világban éltek, amelyet sem az érzelmek váltakoztatása, sem az új szemlélet nem tudott megváltoztatni. Jézus esetében az eledelt nem rituális szempontból érinti az evangéista, hanem annak közösséget formáló, közösséget megjelenítő formájában. Sem Keresztelő szigorú aszkétikus módszere, sem Jézus felszabadító jelenléte nem volt megfelelő nekik. Ennek ellenére sem Keresztelő, sem Jézus nem hagyta magát a negatív befolyás miatt. Az Istentől nekik rendelt küldetésüket lelkiismeretesen folytatták, és olyan tanítványokat találtak, akik később folytatták az ő munkájukat.

   Ahhoz, hogy valaki képes legyen ekkora nyomást elviselni, lelkileg egyensúlyban kell maradjon önmagával és Istennel. Csakis akkor tudjuk a küldetésünket befejezni, ha azt az Isten akarata szerint teljesítjük.

Ft. Ráduly István Zsolt, Kőhalom

Keresés a honlapon…
Olvass tovább…