3. január, 2021Igehirdetések Az Ige az igazi világosság volt bejegyzéshez a hozzászólások lehetősége kikapcsolva

   Kezdetben volt az Ige. Az Ige Istennél volt, és Isten volt az Ige. Ő volt kezdetben Istennél. Minden őáltala lett, és nélküle semmi sem lett, ami lett. Őbenne élet volt, és ez az élet volt az emberek világossága. A világosság a sötétségben világít, de a sötétség nem fogadta be.

   Föllépett egy ember, akit Isten küldött: János volt a neve. Azért jött, hogy tanúságot tegyen, tanúságot a világosságról, hogy mindenki higgyen általa. Nem ő volt a világosság, ő csak azért jött, hogy tanúságot tegyen a világosságról.

   Az Ige az igazi világosság volt, amely a világba jött, hogy megvilágítson minden embert. A világban volt, és a világ őáltala lett, de a világ nem ismerte fel őt. A tulajdonába jött, de övéi nem fogadták be. Mindazoknak azonban, akik befogadták, hatalmat adott, hogy Isten gyermekei legyenek; azoknak, akik hisznek benne, akik nem vér szerint, nem a test kívánságából, és nem is a férfi akaratából, hanem Istentől születtek.

   És az Ige testté lett, és közöttünk lakott. Mi pedig láttuk az ő dicsőségét, mely az Atya Egyszülöttjének dicsősége, telve kegyelemmel és igazsággal.
János tanúságot tett róla, amikor ezt hirdette: „Ő az, akiről mondtam, hogy utánam jön, de megelőz engem, mert előbb volt, mint én.” Hiszen mi mindannyian az ő teljességéből nyertünk kegyelemből kegyelmet. A törvényt ugyanis Mózes által kaptuk, a kegyelem és az igazság azonban Jézus Krisztus által valósult meg. Istent soha senki nem látta, Isten Egyszülöttje, aki az Atya kebelén van, ő nyilatkoztatta ki.

                                                János Evangéliuma 1,1-18

   Karácsony az Atya megismerésének az ünnepe. Amikor Istent Atyának nevezzük, akkor belső életének egyik fontos vonását emeljük ki, hiszen csak akkor tudunk másokat megismerni, ha beszélnek önmagukról, életükről. Isten nemcsak az emberi nyelvhez alkalmazkodott, hanem felvette emberi természetünket is, hogy részesíteni tudjon az Ő isteni természetében. Barsi Balázs ferences atya szerint a kereszténység lényege nem a tudás, hanem az átistenülés, Isten természetéből való részesedés. A keresztség óta mi is ízlelgetni, érzékelni kezdjük Isten természetét. Ugyanaz az Ige kell működjön bennünk, amely megtestesült Názáretben. A világ, amely valamit megsejt Istenből végső soron, önmagát, a másikat és a teremtést sem ismeri. A teremtés által mélyebb kapcsolatban vagyunk Istennel, mint bármilyen alkotó a saját művével. A másik embert is csak a szeretet által lehet igazából megismerni.

   János ezt a titkot az Ige megtestesülésének nevezi. Az Ige a világba jött, de övéi nem ismerték fel. Ez az Ige első szomorú tapasztalata, hogy saját világában idegenként kezelik. Pontosan az átistenülés azáltal valósul meg, hogy befogadjuk Istent a mi szűk emberi világunkba. Ez a befogadás eredményezi az istengyermekség kegyelmét. Krisztus teljességéből kapjuk meg a legértékesebb isteni ajándékot: Isten gyermekei lehetünk.

   Igaza van János első levelének: ,,Szeretteim, most Isten gyermekei vagyunk, de még nem nyilvánvaló, hogy mik leszünk” (1 Jn 3, 2). Legféltettebb kincsünk Isten ezen legfontosabb ajándéka kell legyen. Mindent elveszíthetünk, de az istengyermekséget nem adhatjuk föl. Isten örök életre rendelt minket, és nekünk minden erőnkből, lelkünkből harcolnunk kell, hogy Krisztushoz hasonlóvá váljunk.

   Isten megtestesülését, bölcs tettét elsősorban a hívő közösség érti meg, és neki a kötelessége, hogy a bölcsesség Isten dicséretéhez kapcsolódjon. A bölcsességet nem könyvekből, nem is a Törvényekből, hanem Jézus igazságából tanuljuk meg. Fontos, hogy a minket körülvevő világban felismerjük Isten bölcsességét, utána pedig a felismertekben meglássuk Krisztus arcát.

Ráduly István Zsolt, Kőhalom

Keresés a honlapon…
Olvass tovább…