Abban az időben a templomszentelés ünnepét ülték Jeruzsálemben. 
Tél volt. Jézus éppen a templomban járt, Salamon oszlopcsarnokában. A zsidók körülvették őt, és megkérdezték: „Meddig tartasz még bizonytalanságban minket? Ha te vagy a Messiás, mondd meg nekünk nyíltan!”
Jézus így felelt: „Mondtam már nektek, de nem hiszitek el. Cselekedeteim, amelyeket Atyám nevében művelek, tanúságot tesznek rólam. De ti nem hisztek, mert nem vagytok juhaim közül valók. Az én juhaim hallgatnak szavamra. Ismerem őket, és ők követnek engem. Én örök életet adok nekik. Nem vesznek el soha, és senki sem ragadja el őket kezemből. Atyám, aki nekem adta őket, hatalmasabb mindenkinél: senki sem ragadhatja el őket Atyám kezéből.
Én és az Atya egy vagyunk.”
János Evangéliuma 10,22-30
Jézus követőinek egyik legfontosabb ismérve az engedelmesség. Azok, akik a krisztusi közösséghez tartoznak, azoknak nem esik nehezükre Krisztus parancsainak a megtartása. Jézus kortársait az különbözteti meg egymástól, hogy voltak, akik elfogadták Jézus istenségét, mások kételkedtek benne. Jézus mellett a saját cselekedetei tanúskodnak. Ha ezeket nem vették komolyan, illetve kételkedtek azok hitelességében, akkor a felelősség csakis az övék. Egy másik fontos tényező az a védelem, amit ez a szoros kapcsolat a tagok számára jelent. Senki sem veszhet el Jézus tudta nélkül. Csakis azok, akik önként lemondanak erről a kapcsolatról, amely védelmet nyújt számukra.
A védelem kezese maga Isten, aki úgy mutatkozott be, mint gondviselő Atya. Aki tudja és számon tartja minden egyes hajszálunkat, problémánkat. Krisztusban a leghatékonyabb közbenjárónk van az Atyánál.
Ft. Ráduly István Zsolt, Kőhalom