13. november, 2021Igehirdetések Az Emberfia eljön, talál-e hitet a földön? bejegyzéshez a hozzászólások lehetősége kikapcsolva

Abban az időben: Jézus példabeszédet mondott arról, hogy szüntelenül kell imádkoznunk és nem szabad belefáradnunk.


Így szólt: „Az egyik városban élt egy bíró, aki Istentől nem félt és embertől nem tartott. Élt abban a városban egy özvegyasszony is. Ez elment hozzá, és kérte: »Szolgáltass nekem igazságot ellenfelemmel szemben.« A bíró egy ideig vonakodott, aztán mégis így szólt magában: »Noha Istentől nem félek, embertől nem tartok, de ez az özvegy annyira terhemre van, hogy igazságot szolgáltatok neki, mert a végén még nekem jön és megver.«”

Az Úr így szólt: „Hallottátok, hogy mit mond az igazságtalan bíró. Vajon Isten nem szolgáltat igazságot választottjainak, akik éjjel-nappal hozzá folyamodnak? Talán megvárakoztatja őket? Mondom nektek, hamarosan igazságot szolgáltat nekik.

Csak az a kérdés, hogy amikor az Emberfia eljön, talál-e hitet a föld

Lukács Evangéliuma 18,1-8

    Ezt a példabeszédet Jézus elsősorban apostolainak mondja. 

A felszínen a tartalom és az üzenet hasonlít az éjjel kellemetlenkedő barát példabeszédéhez, amelyben az imában való kitartásról tanít. Itt is van szó kitartásról, de ezzel párhuzamosan Isten igazságosságáról is szól. Miközben a mindennapokban nem létezik abszolút igazságosság, addig sok ember eltökéletlenül keresi az igazságosságot, főleg akkor, amikor igazságtalanságba ütközik. 

Az igazságtalanságot illetően csakis a kitartás tudja meghozni a megoldást. Ez viszont egy olyan folyamat, amely sok frusztrációt és idegességet okoz. Ahogyan a társadalom egyre bonyolultabb és személytelenebb lesz, annál jobban növekszik benne az igazságtalanság. 

Jézus tudta, hogy amikor az apostolok elkezdik az evangéliumot hirdetni, akkor sok igazságtalanság fogja őket érni. Hitük miatti ellenszegülő üldöztetésben lesz részük. 

A hagyomány szerint a tizenkét apostolból tizenegyet a hitük és az evangelizációjuk miatt végeztek ki. Ismerve a jövő üldöztetéseit Jézus a kitartó imára akarta tanítani őket. Ismételten arra kérte őket, hogy imádkozzanak hitért, önmagukért és az Egyházért. 

Arra hívta fel a figyelmüket, hogy a lelki gyengülés akkor kezdődik el, amikor elfelejtenek imádkozni. A legnagyobb küzdelmeink akkor következnek az imában, amikor a legjobban kellene imádkoznunk. 

Az érzelmi feldúltság életpróbával párosulva gyakran kishitűségbe torkollik. Isten igéjével és ígéreteivel kell összevessük ezt a magatartást. A pusztai megkísértésekor Jézus Isten igéjével győzte le a Sátánt. A hitével és Istennel való kapcsolatának segítségével győzte le a rosszat.[1] 

Gyakran engedjük, hogy az érzelmeink irányítsanak minket, amikor igazából a hitre volna szükségünk, hogy állandó imádságban maradjunk. Ez különösen akkor igaz, amikor az igazságtalanság áldozatai vagyunk. 

Akármi is legyen a megpróbáltatás tárgya, Isten megígéri az ő fenntartó kegyelmét, erősítve minket addig, amíg az igazságtalanság elmúlik.

Ft. Ráduly István Zsolt, Kőhalom

Keresés a honlapon…