21. március, 2020Igehirdetések No comments

   Abban az időben az elbizakodottaknak, akik magukat igaznak tartották, másokat pedig megvetettek, Jézus ezt a példabeszédet mondta:

   „Két ember fölment a templomba imádkozni, az egyik farizeus volt, a másik vámos.

   A farizeus megállt, és így imádkozott magában: »Istenem, hálát adok neked, hogy nem vagyok olyan, mint a többi ember, rabló, igazságtalan, házasságtörő, mint ez a vámos is. Kétszer böjtölök hetenként, és tizedet adok mindenből, amim van.«

   A vámos pedig távolabb állt meg, és a szemét sem merte az égre emelni, hanem a mellét verve így szólt: »Istenem, légy irgalmas nekem, bűnösnek!«

   Mondom nektek, hogy ez megigazultan ment haza, amaz viszont nem. Mert mindazt, aki magát felmagasztalja, megalázzák, aki pedig megalázza magát, azt felmagasztalják.”

                                                      Lukács Evangéliuma 18, 9-14

   Lukács nagy hangsúlyt fektet az igaz, a nem igaz, és az öntelt témáinak a tárgyalására. Két magatartást különít el egymástól, a magát igaznak, megigazultnak tekintő farizeus magatartását, a magát bűnösnek tekintő vámosétól. Az egyik az imában saját dicsőségét keresi, a másik felismeri létének esendő jellegét.

   Attól függően, hogy ki hogyan imádkozik kétfajta hitet lehet megkülönböztetni egymástól: az egyik az éretlen hit, a másik a felnőtt, érett hit. Az éretlen személy esetében az imák általában kötött szöveget tartalmaznak, és gyakran mágikus erőt tulajdonít a szavak kiejtésének. Hasonlít egy kicsit ahhoz a gondolathoz, hogy ha minél többször ismételjük a szavakat, akkor Istentől kikönyörögjük azt, amit el akarunk érni. Az ima értéke számára az elmondott szövegtől függ.

   Nem az élet természetes növekedése érdekeli, hanem bizonyos kegyek, amelyekre szüksége van: gazdasági élet megváltozása, mások viselkedésének megváltoztatása, nehézségek megszüntetése stb. Amikor minden rendben van, akkor elfelejti Istent. Az imát önmagára összpontosítja. Nem arra szolgál, hogy magát Isten rendelkezésére bocsássa. Egocentrikus ima: nem az Istenhez, hanem magához fordul, az ima aggályos töprengéssé változik.

   Nehézséget jelent az a tudat, hogy talán Isten nem hallgatja meg. Hogy saját akaratát érvényesítse, ígéreteket tesz Istennek, akit üzletfélnek tekint. Sokan lelkiismeret-furdalásukat akarják enyhíteni.

   Felnőtt hitű személy imájának a lényege: megértette a felajánlás értékét. Szembe kell néznie életével, a nehézségeket saját erejével akarja legyőzni. Kérése az általános növekedéssel van összefüggésben. Legjellemzőbb rá, hogy kevesebbet, vagy egyáltalán nem imádkozik. Isten hívására életével felel. A hét elején felajánlja életét és minden munkáját. Érzi, hogy bele van gyökerezve az életbe. Felnőtt hitének magatartása hasonlít ahhoz a férjhez, aki feleségének elmondja, hogy szereti, de ezt nem bizonygatja neki álandóan, hanem végzi a kötelességét. Újra megtalálja a mennyei Atyát. Az Atya és a Fiú személye fontossá kezd válni számára. Hagyja, hogy az élet felszívja magába, az Istennel a magányban egyesülhessen, ez az egység az élet egyszerűségében tükröződik vissza. (Jálics Ferenc gondolatai nyomán)

Ft. Ráduly István Zsolt, Kőhalom

Keresés a honlapon…
Olvass tovább…