Nagypénteken: Jézus keresztje mellett ott állt anyja, anyjának nővére, Mária: Kleofás felesége, és Mária Magdolna.
Amikor Jézus látta, hogy ott áll anyja és a tanítvány, akit szeretett, így szólt anyjához: „Asszony, íme, a te fiad!” Azután a tanítványhoz szólt: „Íme, a te anyád!” Attól az órától fogva házába fogadta őt a tanítvány.
János Evangéliuma 19, 25-27
Jézus keresztje alatt megtörténik az örökbefogadás. Ez az örökbefogadás nemcsak egy családi gesztus, hanem mintája annak a szeretetnek, amellyel Krisztus az Egyházat édesanyja oltalmába helyezi. Húsvét örömében nemcsak a világ osztozik, hanem ebben Jézus édesanyjának is fontos szerep jut.
Mária személyében a legbiztonságosabb kezekbe került az Egyház jövője. A Fiú a kereszten nem tartja meg magának a fiúságot, hanem az egész világnak átadja, hogy majd Vele együtt ünnepelhessen az eszkatologikus lakomában.
Legfontosabb kincseinket édesanyánkra bízzuk, mert tudjuk, hogy biztos helyre kerülnek. Jézus ugyanígy saját testének a tagjait, az Egyházat odaajándékozza Máriának. Mária nem úrnőként birtokolja ezt a krisztusi közösséget, hanem édesanyaként. Ezentúl szíve ügye lesz ennek az ,,új Fiúnak, gyermeknek” a sorsa és jövője. Krisztus arcát ezentúl Ő is az Egyházban szemléli. A Szentlélek mátkája mostantól az Egyház mátkája is. Minden ügyünkben, tervünkben bizalommal kérjük az Egyház Anyjának a segítségét.
Ft. Ráduly István Zsolt, Kőhalom