15. május, 2020Igehirdetések No comments

   Jézus így tanított az utolsó vacsorán:

   „Az az én parancsom, hogy szeressétek egymást, amint én szerettelek titeket! Nagyobb szeretete senkinek sincs annál, mint annak, aki életét adja barátaiért. Ti barátaim vagytok, ha megteszitek, amit parancsolok nektek.

   Nem mondalak titeket többé szolgának, mert a szolga nem tudja, mit tesz az ura. Barátaimnak mondalak benneteket, mert mindazt, amit hallottam Atyámtól, tudtul adtam nektek.

   Nem ti választottatok engem, hanem én választottalak titeket; és arra rendeltelek, hogy elmenjetek és gyümölcsöt hozzatok: maradandó gyümölcsöt. Bármit kértek az Atyától az én nevemben, megadja nektek. Azt parancsolom nektek, hogy szeressétek egymást!”

                                                         János Evangéliuma 15, 12-17

   Jézus nemcsak parancsolja a szeretetet, hanem a maga teljességében bemutatja, életáldozatával megpecsételi azt. Jézus, Lázár feltámasztásakor megmutatta, hogyan szereti közvetlen barátait. A barátok kifejezés Philónnál a bölcseket jelenti, akik nem Isten rabszolgái, hanem beszélgető, eszmecserét folytató partnerei. Itt nemcsak bizonyos kiválasztottakra vonatkozik, hanem minden hívőre. Az Istennel való barátság megszabadítja az embert a kötöttségeitől. Mózes szemtelen merészséggel szólította meg Istent. Ugyanez jellemzi Jézus imáról szóló tanítását.

   Nem mi választjuk Jézust barátunkká, hanem Ő előlegez meg bizalmával, félreérthetetlen közelségével. Amíg az evangélium többi szakaszában a hiten volt a hangsúly, most a gyümölcstermésre terelődik a figyelem. Istennel való barátságunk kisugárzik, olyan, mint a lámpa, amelyet nem rejtenek a véka alá.

   Jézussal való barátságunk másik fontos következménye, kéréseink meghallgatása. A Jézus nevében kimondott imádság, kérés nem jut el eredménytelenül Istenhez. Mindennek azonban a szeretet az alapja. Szeretetből lettünk teremtve, szeretetből lettünk megváltva.

Ft. Ráduly István Zsolt, Kőhalom

Keresés a honlapon…
Olvass tovább…