Abban az időben Jézus hangos szóval hirdette:
Aki bennem hisz, nem énbennem hisz, hanem abban, aki küldött engem. Aki engem lát, azt látja, aki küldött engem.
Én világosságul jöttem e világra, hogy aki bennem hisz, ne maradjon sötétségben. Aki hallgatja ugyan tanításomat, de nem tartja meg, azt nem én ítélem el, mert hiszen nem azért jöttem, hogy elítéljem a világot, hanem hogy megváltsam a világot. Van bírája annak, aki megvet, és nem fogadja el tanításomat. A tőlem hirdetett ige ítéli el őt az utolsó napon. Mert én nem magamtól beszéltem, hanem az Atya, aki küldött engem, hagyta meg nekem, hogy mit mondjak és mit hirdessek.
Tudom, hogy az ő parancsa örök élet. Amit tehát hirdetek, úgy hirdetem, amint az Atya mondta nekem.
János Evangéliuma 12,44-50
Beszédében Jézus arra emlékeztet mindenkit, hogy a hit célja az Isten. Hiszen Ő küldte el ajándékba nekünk Jézust. Jézus elutasítása Isten elutasítása egyben. Jézus küldetése nem az ítélkezés, hanem a megváltás.
Az ítélkezést meghagyta Istennek. Nem Ő fog bíráskodni, hanem az igéi fognak tanúskodni mellette. Ahogyan a magvető példázatában is tanítja, Isten igéje nem mindig talál meghallgatókat. Isten igéje gyakran köves,tövises földre hull. Jézus ezekről mondja, hogy hallván hallanak, de nem értenek. Saját életük fog ellenük szólni.
Krisztus kinyilatkoztatása a szerető Istenről szól. Mindent az Atya akarata szerint tesz és tanít. Jézus Atya iránti engedelmessége saját tanításának a csúcspontja. Neki köszönhetően értjük meg az Atya ránk vonatkozó szándékát. És tanuljuk meg az istengyermekség hogyanját.
Ft. Ráduly István Zsolt, Kőhalom