28. május, 2021Igehirdetések Amikor pedig imádkozni készültök, bocsássatok meg annak, akire nehezteltek bejegyzéshez a hozzászólások lehetősége kikapcsolva

Miután Jézus a tömeg örömujjongása közben bevonult Jeruzsálembe, fölment a templomba. Ott körülnézett, és mindent szemügyre vett. Mivel már esteledett, a tizenkét apostollal együtt kiment Betániába.

Amikor másnap eljöttek Betániából, Jézus megéhezett. Messziről látott egy zöldellő fügefát. Elindult feléje, hátha talál rajta valami gyümölcsöt. De amikor odaért, csak leveleket talált rajta, mert még nem érkezett el a fügeérés ideje. Ekkor így szólt: „Senki se egyék rólad gyümölcsöt soha többé!” Tanítványai is hallották ezt.

   Nemsokára Jeruzsálembe érkeztek. Jézus bement a templomba, és kezdte kiűzni azokat, akik a templomban adtak-vettek.

     A pénzváltók asztalait és a galambárusok székeit felforgatta, és senkinek sem engedte meg, hogy bármit is keresztülvigyen a templom területén. Azután megmagyarázta: „Hát nem azt tanítja az írás: »Az én házamat minden nép az imádság házának nevezi majd?« Ti pedig rablók barlangjává tettétek.”

   Amikor a főpapok és az írástudók értesültek erről, azon tanakodtak, miképpen okozzák vesztét. Féltek ugyanis tőle, mert az egész nép lelkesedett tanításáért. Amikor beesteledett, Jézus tanítványaival együtt elhagyta a várost.

    Másnap reggel, amikor a fügefa mellett vitt el az útjuk, látták, hogy tövestül elszáradt. Péter visszaemlékezve Jézus szavaira, így szólt hozzá: „Mester, nézd, a fügefa, amelyet megátkoztál, elszáradt!” Jézus ezt válaszolta nekik: „Higgyetek az Istenben! Bizony mondom nektek, ha valaki azt mondja a hegynek: »Emelkedjél föl, és vesd magad a tengerbe«, és nem kételkedik szívében, hanem hiszi, hogy amit mond, megtörténik, az valóban úgy is lesz. Azért mondom nektek, bármit kértek imádsággal, higgyétek, hogy megkapjátok, és el is nyeritek.

    Amikor pedig imádkozni készültök, bocsássatok meg annak, akire nehezteltek, hogy mennyei Atyátok is megbocsássa bűneiteket! Mert ha ti nem bocsátotok meg egymásnak, mennyei Atyátok sem bocsátja meg bűneiteket.”

Márk Evangéliuma 11,11-26

     Jézus jeruzsálemi cselekedeteit szimbolikusan kell értelmezni. Egyetlen egy csodát tett Jeruzsálemben, kiszárította a terméketlennek címkézett fügefát, bár még nem érkezett el a fügeérés időszaka. A cselekedet szimbolikája Izraelre mutat, aki nem készséges Jézus elfogadására. A másik jelenet a Templomba történik az ún. pogányok udvarában, ahol a pénzváltók és az áldozati állatok kereskedői voltak. Jézus tilalma szigorú, mert nem engedi át a málhás állatokat sem, amelyekkel rövidítés céljából mentek át. Az írástudók és a főpapok a közvélemény miatt nem mertek Jézusnak ártani.

     A szakasz lezárása mégegyszer megismétli a Miatyánkot. Részletesebben feltárja az Úr készségének a feltételét, csak azoknak a kérését igyekszik meghallgatni, akik képesek ellenségeiknek megbocsátani.

     Amikor Péter megkérdezte az Urat, hogy hányszor kell megbocsátani erre az volt a válasz, hogy hetvenszer hétszer. A számmisztikában a hetes a tökéletesség száma. Eszerint, aki el akarja érni a keresztény tökéletességet, annak mindenkor nyitottnak kell lennie a megbocsátásra. A megbocsátás által, nemcsak a bűneink megbocsátását remélhetjük, hanem imáink meghallgatását is. A fügefa hasonlata pontosan ezt tárgyalja: a hit olyan csodákra is képes, amelyeket hiányában senki sem tud megtapasztalni. Aki nem hisz, az nem veszi észre a hétköznapok apró csodáit sem.

Ft. Ráduly István Zsolt, Kőhalom