3. szeptember, 2021Igehirdetések Amikor elviszik a vőlegényt: akkor majd böjtölnek bejegyzéshez a hozzászólások lehetősége kikapcsolva

Egy alkalommal a farizeusok és írástudók így szóltak Jézushoz: „János tanítványai gyakran böjtölnek és imádkoznak, és ugyanígy a farizeusok tanítványai is; a tieid azonban csak esznek-isznak.” Jézus így felelt nekik: „Csak nem foghatjátok böjtre a násznépet, amíg vele van a vőlegény? Eljön az idő, amikor elviszik a vőlegényt: akkor majd böjtölnek.”

Példabeszédet is mondott nekik: „Senki sem hasít ki új ruhából foltot, hogy ócska ruhára tegye. Hiszen így az újat is elszakítja, és az ócska ruhára sem illik az új folt. Senki sem tölt új bort régi tömlőkbe, mert az új bor szétszakítja a tömlőket; a bor kiömlik, és a tömlők is tönkremennek. Az új bor új tömlőbe való: akkor mindkettő megmarad. Aki óbort iszik, nem kívánja az újat, mert azt mondja: »Jobb az óbor.«”

Lukács Evangéliuma 5, 33-39

      Jézusnak gyakran szemére hányták a nép vallási vezőti, hogy tanítványai nem tartják be a szombati pihenőt és a böjtölést. Erre a vádra született meg a példa a vőlegényről és a násznépről. Most a tanítványok étkezési szokásaival kapcsolatosan találnak kivetnivalót. Viselkedésük nem talál a kor bigott tanítványainak a szokásaival, illetve semmilyen tanítvány-mester sablonos kapcsolatával. Még Keresztelő Szent János tanítványai is szigorúbban értelmezték a tanítványság útját Jézus tanítványaihoz képest. Azonban azt sem szabad figyelmen kívül hagyni, hogy nem igen létezett ebben a korban egy egységes, böjtölésre vonatkozó előírás. Inkább valamilyenféle jámborsági cselekedetnek számított. Tény, hogy a tanítványok sokkal felszabadultabban viselkedtek minden addigi vallási csoportuláshoz képest. Nem tartottak meg görcsösen minden előírást, de ez nem jelentette azt, hogy elvetették az ősök hagyományait (lásd a vitát a pogányságból megtérésére vonatkozóan).

      Ebből a provokációból egy nagyon szép hasonlat születik. Érdekes, hogy soha nem kifogásolta senki Jézus böjtölési szokásait. Jézus az új bor, aki által Isten valami egyedit, megismételhetetlen cselekedett. Ugyanakkor a halál felett győzedelmeskedett életnek is a kiváló szimbóluma. A szétforgácsolt, szétsajtolt szőlőszemekből származik az isteni ital, a bor. A bor az ember önfeledt örömének is a szimbóluma. Az óbor a régi szokások, törvények, előírások jelképe. Jézus nem törölte el az írásokat, a törvényeket, a prófétákat, hanem új tartalommal töltötte meg őket.

Ft. Ráduly István Zsolt, Kőhalom

Keresés a honlapon…
Olvass tovább…