Búcsúbeszédében Jézus így szólt tanítványaihoz:
Bizony, bizony, mondom nektek: ti majd sírtok és jajgattok, a világ azonban örülni fog. Ti szomorkodtok, de szomorúságtok örömre fordul.
Az asszony is, amikor szül, szomorkodik, mert eljött az ő órája; de amikor megszülte gyermekét, már nem emlékszik gyötrelmeire, mert örül, hogy ember született a világra.
Így ti is most szomorkodtok ugyan, de majd viszontlátlak titeket. Akkor örülni fog szívetek, és örömeteket senki sem veszi el többé tőletek.
Azon a napon már nem lesz több kérdeznivalótok tőlem.
János Evangéliuma 16, 20-23a
Beszédében Jézus utal arra a későbbi hangulatra, amely a követői között fog kialakulni, ti. kárörvendőkkel lesznek körülzárva.
A szomorúság oka az evangélium elutasítása miatt érzett szorongás, bezártság. Hiszen amúgy sem volt garancia arra, hogy az emberek kaphatóak lesznek ennek a befogadására. De ez a helyzet csak átmeneti, mert az örömhírt senki nem hiúsíthatja meg. Krisztus kezeskedik amellett, hogy a szomorúság örömre fog változni. Ez az ígéret egy olyan biztos támaszpont, amely a későbbiekben beigazolódik.
Sokan elfogadják Krisztus örömhírét, és ennek köszönhetően virágozni fog az Egyház élete. Ez lesz majd az alapja az apostolok és követői tartós örömének. Ezt az örömet senki sem veheti el. Olyan öröm, amely mindig az evangélium világosságából és a hit erejéből táplálkozik.
Ft. Ráduly István Zsolt, Kőhalom